Takarózik a felhő a nappal
Hova bújsz el szép arcú szél
Miért nem fújsz oly őrült robajjal
Ami engem és Téged is elér!
Kavargó, minden álmatlan ösvény
De tudnod kell, hogy az éberség a cél
Süt a nap, csak akard, hogy el ne bújjon
S a fáról az utolsó lehulljon.
Refr.:
Csak pár szó kell, hallgatás, csak figyelj
És eljő, száz világon át
Mert a bátor fény, nem ismer lehetetlent
Az álomból kinyúlva kér
Hogy ismerd el, és ismerj fel!
Vékony kötél, ábrándos, kósza szél
Szabad vágytól – gyújt szemedben lángot
Mert a vándor fél, nem Isten de nem is ember
Az álomból kinyúlva kér
Hogy ismerd el, és ismerj fel!