Csupa ragyogás az ég,
mint ahogy üveg poháron
táncol az ünnep.
Mégis falak közé szorult árny
sötétlik előttem,
házak oldalára dőlve, félig részegen
az utcaszegleten.
Belefáradtam, hogy kikerüljem,
hisz szembe jön velem,
mint egy régen látott rokon,
újra kopog az ablakon.
Kedvesen vádol, megaláz,
szitok szavakat köp szemembe…
Csak az a perzselő Nap ne lenne
oly igéző!
Szalad velem az idő,
vonz a fény, mint börtönlakót
a csöppnyi ablakra szökött
egyetlen bűne.
Csak az a kísértő árny ne lenne
sötétben csavargó
tenyérnyi vád, szívemen.
Szégyellem hogy megfagyott
minden mosolyom,
szakadt szajhák közönyén,
megsebzett felszín alatt.
Erős vagyok ha elküldenek,
ha üvöltenek, fásultan hallgatok.
Válaszolok ha nem hallanak,
akkor is, még én vagyok.
Körül vesznek kimért szavak,
hogy kijózanítsanak.
Csak az a fénylő nap
ne ragyogna úgy nekem,
hogy egy káprázat legyen csupán,
az életem.
10 hozzászólás
Szia Ági! 🙂
Ezt a verset épp jókor tetted fel. Engem megtalált. Olyat teszek, amit csak ritkán szoktam, idézek:
"Erős vagyok ha elküldenek,
ha üvöltenek, fásultan hallgatok.
Válaszolok ha nem hallanak,
akkor is, még én vagyok."
Nekem ez nagyon bejött, kiemelkedik a mondanivalóból, legalábbis az én megélésem szerint. A zárás is üt, de mindezen kiemelések mellett az egész vers nagyon tetszik. Köszönöm az élményt! 🙂
Szeretettel: Kankalin
Kedves Kankalin!
Köszönöm szépen hogy megírtad a véleményed. Nekem sokat jelentenek a hozzászólások,
további írásra ösztönöznek.
Ági
Kedves Ági!
Kétszer is elolvastam a versedet. Élmény volt, remek gondolatokkal, szóhasználattal.
Szeretettel gratulálok: Ica
Kedves Ica!
Egy pályázatra írtam ezt a versem. Vasárnap óta tehetem föl bárhova,
örülök, hogy szépnek érzed.
Köszönöm, hogy olvastad: Ági
Kedves Ágnes!
Élvezettel olvastam elmélkedésed. Érdekes, mert különleges, ellentétes gondolatok jönnek egymás után, amelyek olyan jól megférnek egymás mellett. Csak egyet ragadok ki:
"Belefáradtam, hogy kikerüljem,
hisz szembe jön velem,
mint egy régen látott rokon,
újra kopog az ablakon."
És így egymás után…
Szeretettel olvastam: Kata
Kedves Kata!
Köszönöm az elemző soraidat. Írtam már, hogy ez nálam nem tudatos, de jó, ha verstanilag is "bejön".Ági
Kedves Ági!
Ugyanígy érzek magam is, csak éppen nem tudtam volna ilyen kifejezően, jól megírni. 🙂
Nagyon ütős, szép vers.
Ida
Köszönöm szépen hogy itt jártál. Azt mondják a versíráshoz két ember kell, a költő és az olvasó.
Örülök, hogy tetszett. Szeretettel. Ági
Kedves Ági!
Ez a világ már csak olyan, nagyon fárasztó. Engem például fárasztanak az ünnepek, főleg a születésnap, mert sok mindenre figyelmeztet.
Valami ilyesmit érzek a versedből is, de lehet, hogy tévedek.
Tetszett.
Üdv: harcsa
Kedves harcsa!
Örülök, hogy itt vagy versemnél.
Gondolhatsz az ünnepekre, bármire.Az olvasó tölti meg tartalommal a verset.senki sem téved!
Ebbe elég sok minden belefér.
Köszönettel. Ági