Csavargó
Hull a virág a nedves lombról,
esik az eső, vihar tómból,
fába csapott a tüzes villám,
egyedül volt a kopár sziklán.
Zuhog az eső, sújt a mennykő,
gyötri testem a hideg szellő.
állok némán egy ablak alatt,
most már bánom, hogy elhagytalak.
Mosolyogva nézek a múltra,
csorduló könnyem eső mossa,
csavargó lettem, semmim sincsen!
Vihar elől hová rejtőzzem?
Nincsen, hajlék mi befogadna,
rám ülepszik az utcák pora,
zsebemben egy lyukas garas,
botom is már nagyon horgas!
1 hozzászólás
Bar mindig nagyszeru az alkotasod de van ugy ,hogy egyik jobban megfog mind a masik.Kifejezetten tetszik gratulalok!