Megsárgult lapú könyvekből mesélsz nekem.
A felhőket nézem, hátha felfedezem
bennük a titkot,
miről a mese szól…
Az erdő mélyén valahol…
Hangszereden álomszép zenét játszol nekem.
Sárga, kék, lila virágok közt keresem
a muzsika szót,
a hozzánk tartozót.
Azt az elkószált dallamot…
Ölelsz. Szerelmes álmot varázsolsz nekem.
Lágyan ringó, selymes fűtengerben keresem
azt mi elszökött,
az őszinte gyönyört.
Mi eget-földet elsöpört…
Mese vagy! Muzsika, gyönyör, minden, mire vágytam…
De kár, hogy nem élsz, csak a fantáziámban!
6 hozzászólás
Kedves Gyömbér
Bizony kár, az álom, viszont valóra válhat.Nagyon szép a versed,
Szeretettel.Kriszti
nagyon tetszik ez a versed Gyömbér:) Olyan kis finom, illatos és egyben vágyakozó…szép álom, váljon valóra azt kívánom:)
Köszönöm sleepwell! 🙂
Kívánom, hogy a valóságban elsőre értsd a mese titkát, a dallam a tiéd is legyen, ne kószáljon el, és az őszinte gyönyört se kelljen keresni, egyformán hasson mindkettőtökre a varázslat.
Köszönöm Valínia! 🙂
Nagyon kellemes olvasmany! Egy"szines" verset irtal! Kulon tetszik a fordulat benne, bar en a negyedik versszaknal hianyoltam az elozoekben latott felepitest, ezzel egyutt NAGYSZERU!