Mi vagy nekem?
Édes napsugár, keserű könnycsepp
hajnali tánc, késő ébredés,
tudattalan álom.
Tőled ered minden.
Az aszfaltből felszálló meleg eső
illata, elmorozsolt zsenge levél
ujjaim között.
Félsz?
Ne hidd, hogy bántalak, hiszen
a vihar sem töri meg a szivárványt.
Így olvadsz belém.
Állsz előttem.
Tavasz vagy, tél vagy, nyár vagy,
s szeretett őszöm is általad
köszönt rám.
Lehull a levél.
Áprilisi eső után pocsolyában tükrőzödik
lágy tekinteted, s puha felhők felett
szárnyalnak álmaid.
Minden meghal egyszer.
Névtelen árnyak húzódnak elmúlt
szavaid felett, s lassú tűzön táncol
a néma holdsugár.
3 hozzászólás
“Az aszfaltből felszálló meleg eső
illata, elmorozsolt zsenge levél
ujjaim között.”
Ez nagyon tetszik! Vannak benne egyéb remek sorok-versszakok is. Az első annyira nem fogott meg, nem ad semmi egyedit, amitől te másként mondod el ezt az érzést. Viszont onnantól kezdve remek! Nagyon tetszett, szép! Gratulálok!;)
Nekem egy nagyon szép, hangulatos verset jelentett.Örülök, hogy olvashattam.
A 2. és a 3. versszak borzasztóan tetszik, puha és óvatos, halk, egyszerűen szép. A többi nekem már kicsit túlságosan érzelmes. Tetszett 🙂
Sok jót,
ANna