Csillagfényes tájakon
repül a szán tova,
hogy egyetlen éjjel
érjen el mindenhova.
Szinte hangtalanul siklik
a decemberi éjben,
csengettyűjének hangja
tovaszáll a szélben.
Csendesek az utcák,
a házakban már alszanak,
kint csak a Hold
és a lámpák világítanak.
Már az ablakokban
vannak a cipők és csizmák,
kis gazdáik este
gondosan megpucolták,
remélvén, hogy reggelre,
mire felébrednek,
a kis lábbelik immár
nem lesznek üresek…
Az ezüstös holdfényben
szinte szikrázik a hó,
az egyik fehér háztetőn
megáll egy szánkó.
A szán előtt négy szarvas,
pompás mind’ ahány,
csak úgy csillagporzik
az út lábaik nyomán.
A szánon Télapó ül,
a gyerekek barátja,
siet, mert jól tudja:
sok gyerek várja.
Bojtos sapkája éppolyan
piros, mint a ruhája,
nagy hasáig ér le
hófehér szakálla.
Zsákja csak úgy duzzad!
Benne lapul minden jó,
alma, dió, mogyoró,
hajas baba, kisautó…
Mialatt a gyerekek
az igazak álmát alusszák,
Télapó fáradhatatlan –
házról-házra jár.
Halkan surran be
bármilyen kéményen
– csak egy perc az egész -,
s távozik is észrevétlen.
Mikor hajnalodik, Télapó
már visszatért otthonába,
messzi-messzi nagy hegyek
egy hófödte csúcsára.
Boldogok a gyerekek
ezen a szép napon,
teli vannak a cipőcskék
és mosoly ül az arcokon.
Az évek lassan elteltek,
a gyerekkorom tovaszállt,
a mesék véget értek,
s új feladatok vártak rám.
Mégis jó lenne hinni,
hogy léteznek azok a hegyek,
ahonnan Télapó képében
útjára indul a szeretet.
Mert mindannyian vágyunk
a szépre és a jóra,
egy őszinte mosolyra,
néhány kedves szóra.
4 hozzászólás
Kedves Judit! Igen, “mindannyian vágyunk a szépre és a jóra”, de még mennyire! Sajnos a közéletben ebből egyre kevesebb van. Versed nagyon szépen idézi a gyermekkori mikulásnapot. Gratulálok. Ilyenkor jut eszembe az a sláger, hogy: “Futnak
a gyermek évek…” /sajnos/ Üdv.: Túri I.
A vers nagyon szép, helyenként a rímek nincsenek a helyükön, de a vers lendülete nem akad meg. Majdnem végig azt hittem, hogy egy kedves kis gyerekversikét olvasok, de az utolsó két versszak igazán “felnőttes” és így az előzőek is kicsit más megvilágításba kerülnek.
Tényleg nagyon tetszik, ezen nincs mit tovább ragozni.
Túri Imrének:
Szerintem a szeretetnek nem a közéletben kell jelen lenni, hanem a magánéletben. A dal pedig amire gondoltál, Ihász Gábor: Múlnak a a gyermekévek.
Kedves Imre! Kedves Szálab!
Köszönöm, hogy elolvastátok versemet és véleményeteket megosztottátok velem. Örülök, hogy tetszett a versem.
Jól látod Szálab, pont az utolsó három versszak miatt nem tettem be a gyerek versek közé, hanem inkább az egyéb kategóriát választottam.
A szeretetről nekem az jut eszembe, hogy számtalan alakban létezik (létezhet) és az lenne az ideális, ha az élet valamennyi területén jelen lenne (de sajnos nincs így).
Nekem is egy dal jutott eszembe azzal kapcsolatban, amit Imre írt, de az úgy hangzik, hogy “nem csak a húszéveseké a világ”. (Hirtelen nem jut eszembe ki énekli, pedig ismert dal.)
Üdvözlettel: Ditta
Kedves Ditta! Az általad idézett dalt Aradszki László énekli. És mennyire igaz a szövege! Üdv. Túri I.