Oly gyönyörű vagy, te élet, s időtlen
éveken át fényeden fel-felragyogsz
a mindenség terén, s letűnsz hirtelen
e földi hantokon, ahol csak csoszogsz.
De vágyainkban ott él az öröklét
remélvén rejtekét, betudva annak,
mert bensőinkben óhajtunk tefeléd,
létünk napjai bárhogy is rohannak.
Sejtjeinkben hordozzuk a végtelent,
hisz szeretünk élni, s óvni, mi örök!
Látjuk az éjjeleken mily szép a rend,
s az egek csillagai mily tündöklők!
Amikor azok ragyognak szüntelen,
szavaimat csak dadogva tördelem.
2 hozzászólás
"De vágyainkban ott él az öröklét" nagyon szép! Éva
Kedves Éva!
Köszönöm szépen olvasásod, s itt jártad! Az élet oly gyönyörű a maga nehézségei ellenére, hogy az ember vágyik élni örökké e reménye vágyai szerint! Ezen érző vágy, belénk van plántálva mert az ember ki élni szeret kapaszkodik az utolsó pillanatig a létbe, e földi létbe!
Üdvözlettel köszönve látogatásodat: Zoli