Egy fénykép, mely sok mindent elárul,
Egy fénykép, mely az életünk villanása.
Boldogság, öröm, szerelem látszik rajta,
S a pillanat tovatűnő varázsa.
Egy fénykép, mely a kezembe került,
Egy fénykép, mely egykor májusban készült.
Reménytelenség, bánat, fájdalom a látványa,
S a pillanat nem múló keserűsége.
Egy fénykép, mely összeszorítja a torkom,
Egy fénykép, mely könnyeket csalt szemembe.
Hazugság, hiszen él még bennem e szerelem,
S a pillanat elfeledett reménye.
4 hozzászólás
Fájó, gyönyörű. Most is ezt érzem, mint mikor először olvastam a versedet.
“Akinek lelkében versek szeretete él, az versben is le tudja írni, mit szíve zenél.” /Helen Bereg/
Köszönöm, hogy ismét elolvastál.
Jó, hogy leírtad, s jó, hogy olvashattam 🙂
Mindenképpen írj!
Üdv! Hanga
Köszönöm 🙂