Már 12-őt üt az óra, le kell feküdnöm, holnap korán kelek és fittnek kell lennem.
Lekapcsolom a lámpát, még egyszer meghallgatok egy számot, nem tudom miért de szászor is meg tudnám hallgatni, átfutom az emaileim, semmi, kitől is kaphatnék?-kérdem magamtól elhúzott szájjal. Mindenből kilépve leálittom a gépem, leteszem a szemüvegem.
Elnyújtozok oriás ágyamon, fel nézek a plafonra mintha látnék bármit is, de korom sötét van, csend, mintha a falak kattognának akárcsak egy falióra, pedig nincs óra a szobámban. Hallom ahogy a meleg átfut a csöveken a padlo alatt és csend. Csendben nincs semmi és minden, jutt eszembe ezt egyszer olvastam, vagy hallotam? Az agyam pörögni kezd egy csomo gondolat, mindenféle gondolat, képzelődés, álmodozás a terveimről, a vágyaimról, az élethelyzetmről. Úristen bár már leállna, aludnom kéne. Jobb felemre fordulok és megint elöntenek a gondolatok:
-Ha nem fog menni?
-De menni fog, meg csinálod- jönn a biztató hang
-Szükségem van valakire, támogatásra.
-Igen talán, de egyedül is menni fog-válaszolják a gondolatok.
-Miyen joképü, rokonszenves, kedves. – elmosolygok.Probálom kiverni a fejemből,
-Most aludj, mordulok magamra. Megint gondolatok:
-Vajon milyen lenne vele? Vajon tudná mit kell tennie, vajon ő is igy érezne?
-Nem, nem, nem tudom és nem is kell, hagyd, majd az idő eldönti, aludj!
-De nem birok!
Bal felemre fordulok, probálom elkerülni a gondolatokat, megint hallom ahogy a meleg átfut a csöveken a padlo alatt.Felnézek az ablakra, sötéséget és faágakat látok,- elmosolyodok.
Azt hiszem boldog vagyok jövök rá végkifejletként és lassan bele alszom édes gondolataimba.
6 hozzászólás
Blogbejegyzésnek jó. Irodalmi alkotásnak harmatgyenge. Tele van hibákkal is.
A harmadik mondat után már nem tudtam figyelni a tartalomra, annyira bosszantott a sok helyesírási hiba. Ha már nem ismered a szabályokat, nem hallod, hogy visít a géped a meggyalázás miatt?
Köszönöm hozzászolasotok:)
Szia!
Neki futok még egyszer, mert nem szeretném, hogy vadembernek gondolj. Elolvastam a bemutatkozásodat. Ha komolyan gondolod a dolgot, vagyunk itt páran, segíthetünk a céljaid elérésében. Azt viszont már most jelzem neked, nagyon hosszú út áll előtted. Szinte az alapoknál kell kezdened. Olyan alapoknál, amit gyakorlatilag az iskolából kikerülve már tudni kellene. Egy írónál alapvető követelmény a helyesírás ismerete.
Hogyan nézne ki például egy manöken, piszokkal a körme alatt?
Szerintem jó lett, bár vannak benne hibák bőven, betűkettőzés, szóközhiány…stb. gondolom a sietséggel és a hangulattal járt. 🙂 Folytasd!
szeretettel: Delory
Nekem ezt a rövid prózát a Véletlenül dobta ki, a föltét után néhány évvel. Nos, az a véleményem, hogy a kislány kedvét jól megnyirbáltátok a válasszal. Ha új belépőnek írok, akkor elolvasom a bemutatkozását, és figyelembe veszem, hol lakik, nos ő megírta, hogy az Egyesült Királyságban, tehát nem magyar iskolában tanulhat, és csak – jó esetben otthon, a szüleitől – hallásból ismeri a magyar nyelvet.
Nem első, aki így kezdte, nem ő az első, aki nem ismeri a helyesírást. Persze, ha előre jelzi ezt,
jól tette volna.
Kellő segítséggel, jó szándékkal, nem egy, nem kettő, hanem többen kezdték ennél még rosszabbul, s végül mégis megfelelő gyakorlással, segítséggel ma már sokat tanultak.
Nem szép így fogadni valakit, ezért nem is csodálkozom, hogy hiábavalónak találta a jelenlétét, és elmaradt, amint látom, évek óta nem keresi a Napvilágot.
Más is ezt tenné.
Kata