Nagyra nőnek az emlékek tavai,
bennük a bánat halai
is nagyok,
mert egyedül vagyok.
Nagyra nőnek a rettegés karmai,
testemet, tipró talpai
is nagyok,
mert kicsi vagyok.
Nagyra nőnek a semmi falai,
a múlt, csendbe fúlt zajai
is nagyok,
már halott vagyok.
Megsimogatnak a szeretet szavai,
olvadnak tavalyi telem havai,
valamit magam mögött hagyok,
újra boldog vagyok.
9 hozzászólás
Nagyon szép.
Ez naon jó lett! Grat hozzá!!!
Szépen végig vezeted!
Gratula!:)
Gyönyörű vers,
szépen megszerkesztett, mély, nem is tudok ennél többet mondani..
Érzékletes képek, szép dallamívek, nagyon tetszik. És pozitív a végkicsengése. 🙂
Üdv, Poppy
Bánat hal:) ez lett a kedvencem:) és nagyon tetszett a versforma is!
Lehengerlő…. engem megnyert! grat!
Jó. Jó.
(üdv.: Á.E.)
Kedves Vaj!
Nem kezdődött valami vidáman, de a vége. Az nagyon szép.
Ági