Elgondolom, így Anyák napján,
vajon hol vagy, édes anyukám?
Fenn a mennyben, angyalok között,
a te lelked oda költözött?
Talán élsz egy Tündérszigeten,
s nem emlékszel a te szívedben?
Elgondolom, így Anyák napján
hogy is történt, édes anyukám…
Mi végre lett ez a végzetünk,
hogy a sorsunk nem közös nekünk?
Adtál nekem egy új életet,
s a tiédnek akkor vége lett.
Talán látta is lelki szemed,
milyen a te árva gyermeked?
Odafentről lenéztél reám,
ugye nem fájt már ott a hiány?
Meglehet, hogy új testet kaptál,
s nem mentél el, közel maradtál?
Elgondolom, így Anyák napján,
valahogyan vigyáztál reám?
Fényképeken láttalak csak én,
s álmaimnak néma rejtekén.
Szólítnálak, s nem hallom szavad,
néma a csend, s mindig itt marad.
Elgondolom, így Anyák napján,
mi lett volna, édes anyukám,
ha nem halsz meg, s nevelsz engemet,
meglehet, hogy más ember leszek?
3 hozzászólás
Kedves Albert!
Versed egy nagyon szomorú történet, ami anyák napján született. Nem lehetett könnyű felnőni édesanya szeretete nélkül. Meghatottan olvastam: Kata
Szeretek szép Anyák napi verseket írni, de azért ezek csak elképzelt helyzetek esetemben. Az igazság az ilyen versekben bújik meg sajnos. Ezt is kénytelen vagyok megírni ilyenkor…
Tudod Kata, volt egy nagymamám, aki felnevelt és így sokat könnyített ezen a hiányon. Sokat köszönhetek neki.
Örülök, hogy ilyen figyelmesen olvasod a verseimet!
Szeretettel: Albert
Verseidet azért olvasom olyan szorgalmasan, mivel a korabeli szép és pontos verseléseket követed úgy, hogy azoknál önként jönnek a szép rímek, nem úgy, hogy látszik, nagyon nehéz lenne megtalálni a legjobbat. S ömlenek belőled a jobbnál-jobb versek. Téged tartlak a legjobb versírónak itt a Napvilágon. Apukám volt olyan pontos, mély gondolatokkal megírt verseiben, mint Te vagy.
Én is igyekeznék, de nem tudom utolérni.
Az is igaz, hogy jócskán vannak már itt a Napvilágon, akik jó és szép verseket tudnak írni, ezért örülök, hogy már sok éve én is itt lehetek köztetek.
Szeretettel: Kata