Rainer Maria Rilke:
Pietà
So seh ich, Jesus, deine Füße wieder,
die damals eines Jünglings Füße waren,
da ich sie bang entkleidete und wusch;
wie standen sie verwirrt in meinen Haaren
und wie ein weißes Wild im Dornenbusch.
So seh ich deine niegeliebten Glieder
zum erstenmal in dieser Liebesnacht.
Wir legten uns noch nie zusammen nieder,
und nun wird nur bewundert und gewacht.
Doch, siehe, deine Hände sind zerrissen -:
Geliebter, nicht von mir, von meinen Bissen.
Dein Herz steht offen und man kann hinein:
das hätte dürfen nur mein Eingang sein.
Nun bist du müde, und dein müder Mund
hat keine Lust zu meinem wehen Munde -.
O Jesus, Jesus, wann war unsre Stunde?
Wie gehn wir beide wunderlich zugrund.
Paris, Mai/Juni 1906
Aus: Neue Gedichte (1907) |
Rainer Maria Rilke:
Pietà
Így látom, Jézus, a lábadat újra,
mely egykor egy ifjú szép lábfeje volt,
hogy félve levetkeztettem, s mostam;
kusza hajamban zavartan téblábolt,
mint fehérlő vad, tövisbokorban.
S látom sosem cirógatott tagjaid,
először e szerelmes éjszakán.
Együtt soha nem feküdtünk le, csak itt,
és most is csak csodállak, virrasztván.
De íme, a szép kezeid tépettek -:
Drágám, nem az én fogaim téptek meg.
A szíved nyitva áll, bárki bejut:
csak nékem járt volna nyitott kapud.
Most fáradt vagy, a szájad tompulás,
ridegen nyugtázza, fájó szám hogy ráng -.
Ó Jézus, Jézus, mikor volt az óránk?
Mily csodás ez a páros pusztulás.
Párizs, 1906 májusa/júniusa
Forrás: Új versek (1907)
(fordította: Tauber Ferenc) |
13 hozzászólás
Kedves Feri,
átjön a vers tartalma, fájdalommal átitatott üzenete.
Megérintett, megrázott, hatással van rám. Michelangelo Pieta-szobra jelent meg előttem, azonnal arra asszociáltam, és persze a történet körülményeire is.
Köszönöm, hogy olvashattam forításodban ezt a szép verset! 🙂
Szeretettel: Kankalin
Köszönöm, Kankalin,
nem tudom, hányadik nekirugaszkodásra tudtam végre teljesen lefordítani.
Nehéz, mert a Liebe=szeretet/szerelem, Bisse=harapások, sich zusammen niederlegen=együtt lefeküdni, Liebesnacht=szerelmes éj, deine niegeliebten Glieder= sohasem szeret(get)ett tagjaid azokban az olvasókban és SZERZŐKBEN, akik ezeket kiragadják, és nem a vers egészét nézik, homoszexualitásra utaló kéjelgés képzetét keltik. Ők megbotránkoztatónak, ízléstelennek tartják ezt a verset. Én nem, sőt Oedipus-komplexust sejtető fejtegetésekbe sem mennék bele.
A bonyolultság ebben az anya-fiú viszonyban még a legenyhébb kifejezés.
Ugyanúgy Michelangelo jut eszembe, bár nyilván a cím is ezt sugallja.
Ja, és a vers nagy vers.
A botránkozók meg csak botránkozzanak.
Nekem meg se fordult a fejemben más, mint Mária és a keresztről levett Jézus, hiszen már maga a cím is erre utal.
Bizonyos szavakat valószínűleg nehéz fordítani, viszont a szerelmes/szerelmetes nem csak arra az egyfajta szerelemre vonatkozik, ami sokaknak eszébe jut erről a szóról.
Régen gyakran használták a nagyon szeretett személyre, aki bárki lehetett, akár barát vagy rokon is, egy gyermek pedig főleg.
Szókincsünk szavainak számos árnyalata van, érdemes ezekkel megismerkedni, hogy segítsen az értelmezésben, mert könnyen tévútra lehet kerülni.
Bizonyára ki lehet ragadni szavakat és azok alapján összerakni másik képet, de ez a vers nem arról szól. Meg is döbbentem Attila bá’ hozzászólásán.
Tényleg gyönyörű, emiatt is álltam meg mellette hosszasan – annak ellenére, hogy nem tudok magáról a fordításról véleményt mondani a német nyelv ismeretének hiánya miatt.
Kedves Kankalin,
nem véletlen, hogy a németben a Liebe szeretetet és szerelmet egyaránt jelent, mert egy tőről fakadnak. Anyák talán jobban érzik ezt.
(Nem úgy van, hogy a német ne tudna elég árnyalt lenni. A német szinonima-szótárakban pl. jóval nagyobb számú szó szerepel, mint a magyarokban, bár lehet, hogy ez csak a német filológusok jobb munkáját dicséri.) Ennél a szónál a nyelv használói tudatosan döntöttek így, és évszázadokon keresztül megmaradtak emellett.
De azt írod, Neked átjött a vers, és ez számomra lényeges.
Nem kell Rilkét olvasni és főleg fordítani, ha az adott Rilke-vers nem tetszik. Én ilyet soha sem tennék, azaz nem venném a fáradságot, hogy “…átlag alatti,( uram bocsáss) gyenge, rossz alkotás”…-t fordítsak le (Sz.B.A.: Rilke: Die Heilige-hez fűzött hozzászólása, 2024.01.01. 17:21).
Kedves Ferenc!
Úgy véled, ez nagy vers. Akkor bizony Kosztolányinak és neked is illett volna a nő és hím rímeket úgy hozni a sorok végén ahogy Rilke tette.Ennyit a formáról.
A tartalma számomra úgy tűnt botrányosnak, ha férfit képzeltem lírai hősként. De ha utólag Michelangelo híres szobrára gondolok Mária, Jézus anyja itt a lírai én.
Gyenge próbálkozásomban, mit elolvashatsz itt alant – nem, nem kötelező – ezt a viszonyrendszert kívántam ábrázolni.
A jövőt illetően is az általad fordított verseket csak akkor fogom én is – persze, ha lesz erőm – átültetni, ha a rímelést ötven százaléknál jobban nem sikerül megoldanod. Hogy aztán ez eseteként sikerül-e, majd meglátjuk. A rímelés persze összefügg a ritmussal, Rilke versei is igen jó példák erre.
Feltettem a bukósisakakot!
Üdvözöl Attila
Pieta
Hogy a lábaid Jézus újra látom,
mik egykor egy gyermek lábai voltak,
félve vetköztettem rég s most is én:
hajszálaim akkor csendben simultak,
mint vad, ha bújik egy bokor rejtekén.
Tested rég is szerettem – most imádom,
ez virrasztó szerelmes éjszakánk.
Nem szerettünk így régen közös ágyon,
mi lesz most megnyugvást adó csodánk.
De látom, a kezeid mily sértettek,
de hidd el, nem fogaimtól tépettek.
Szíved nyitva áll, s ki akar, belép:
hogy csak nekem nyitott, volt tévedés.
Most fáradt vagy, s a tested elgyötört,
szenvedsz, s nem látod arcom fájdalmában -,
Oh, voltam én Jézussal ily órában?
E pusztulásban nyertünk ott gyönyört.
Szalki Bernáth Attila
Kedves Kankalin,
kibújt a szög a zsákból, lehet, hogy nem Rilkével van a SZERZŐ-nek baja! Sz.B.A. szerint Rilke undorító versét sem Kosztolányi, sem én nem tudtam megfelelően lefordítani, pedig “illett volna”. Ezért a hsz-ekben – bár botránkozik és ízléstelennek tartja a verset – prezentálja a tökéletes fordítást, mint ezt az összes követő fordításában teszi. Elég elolvasni őket, rögtön látszik a különbség!
Mint láthatod, az egyik botránkozó gondolkozni és korrigálni is tud.
Nem tartottam Rilke versét undorítónak, és nem tartom a magamét tökéletesenek.
Ne adj olyan szavakat a számba, amit nem mondtam.
Bizony elég olvasni a fordításaidat, s aki szakmailag konyít hozzá, rögtön látja, hol hibáztál. Ne hidd, hogy örömet lelek ebben, ha lesz hibátlan fordításod, szívből fogok
gratulálni.
A harag, nem jó tanácsadó!
Nem szeretek az emberekben csalódni…
Kedves Attila bá’, sajnos nem látom.
Többször megkértelek, hogy saját műveket ne tegyél másoké alá, van saját oldalad, ott megjelenhetnek.
A “korrigálás” számomra azt jelenti, hogy hozzászólásban elmondod, amit egy fordításról gondolsz, javaslatot teszel – nem “magas lóról” lekicsinylően és nem provokálva, henem barátságos hangnemben, ahogy egy irodalmárhoz illik.
Az is meglep, hogy első véleményed után mégis mellékeltél egy fordítást, bár közben megváltozott a tartalommal kapcsolatos véleményed. Bemásolom ide a második szakaszodat, melynek tartalma nem különbözik Feriétől, tehát ez is félreérthető, mégis így fogalmaztál (nyilván a fordítói hűség miatt):
“Tested rég is szerettem – most imádom,
ez virrasztó szerelmes éjszakánk.
Nem szerettünk így régen közös ágyon,
mi lesz most megnyugvást adó csodánk.”.
Nem értem, miért viselkedsz támadóan. Örülni kellene, hogy egy fiatalabb generáció tagja továbbviszi a fordítási ismereteket.
Ehhez hozzá kellene tenni, építeni és nem rombolni. Ez a véleményem (és mindig ez volt) a Napvilág alkotó tagjaként és szerkesztőjeként.
Végül idézlek:
“A harag, nem jó tanácsadó!
Nem szeretek az emberekben csalódni…”.
Mindkettőben egyetértünk, és én sem szeretek csalódni az emberekben. Ez nem rajtam múlik.
Szeretettel: Kankalin
“Ó Jézus, Jézus, mikor volt az óránk?”
Megrázó sorok. Sajnos az óránk nem ismerjük fel, aki igen, az boldog, mert megtalálta az igaz emberlétet, melyért Jézus az életével fizetett.
Szeretettel: Rita 🙂
Köszönöm, Rita!
Nem tudom a vers szerzője – Rilke- azonos-e a lírai énnel.
Jézushoz – aki mégiscsak egy világvallás alapítója – nem illőnek, sőt
megbotránkoztatónak, ízléstelennek tartom ezt a verset. Hiszen ez egy
homoszexuális férfi kéjelgése, együtt hálása a megfeszírtett Jézussal.
Kedves Ferenc te hogy látod?
Nem így.