Tombol a vihar égen és földön,
fájó szívemben emléked őrzöm.
Felhők gyászán, csillagok harmatán,
kereslek téged, te szép barnalány.
Eljön a hajnal véget ér az álom,
azt, hogy elmentél, már nem is bánom.
Bús napokon, álmatlan éjszakán,
érted sírtam kegyetlen boszorkány!
Most már újra tavasz van szívemben,
szép rózsa nyílt virágos kertemben.
Minden hajnalban, ha az est leszáll,
csókkal öntözlek gyönyörű virágszál!
1 hozzászólás
Vihar majd tavasz. Hát ilyen is lehet a szerelem.
szeretettel-panka