Emlékeink kavarognak sorban,
az üregeink betöltődnek korral.
Váratlanul tör ránk az emlékvihar,
fájó lelkünk nem tűrheti a zavart.
Elpihen minden zűrzavaros emlék,
mely bánatunk okozója volt nemrég.
Néhol itt-ott kupacok halma omol,
talpunk alatt földtörténeti korok.
Nyugodt békés a szív, mint e-büszke táj,
gondolj a mára is és élj igazán.
Mesél a föld, mire feleszmélsz, csönget.
Halk léptek neszei altatják a csöndet.
6 hozzászólás
Kedves Zsófi!
Kincset érnek ezek az emlékviharok, amit remekül ábrázoltál. Ezek a mi kincseink, mert emlékezni jó…:)
ölellek szeretettel
Ida
Drága Ida !
Nagyon örülök neked, már rég hallottam rólad. Remélem nyoma sincs a betegségednek. A hozzászólásodnak is nagyon örülök, főleg, hogy tetszik amit írtam.
Köszönöm kedves szavaid, szeretettel, Zsófi
Kedves Zsófi!
Milyen jó, hogy az emlékek hűségesek hozzánk, velünk maradnak a sírig.
Szépen fejezted ki a gondolataidat:
"Mesél a föld, mire feleszmélsz, csönget.
Halk léptek neszei altatják a csöndet."
Szeretettel gratulálok: Ica
Drága Ica !
Tagadhatatlan, valóban igaz amit írtál, van amikor kordában tartható, de van amikor eluralkodnak rajtunk az emlékek. A túlélés miatt írtam a kiemelt részt amit idéztél.
Mindig szeretettel fogadlak és köszönöm véleményedet.
Szeretettel, Zsófi.
Kedves Zsófi !
Szép lett a versed, elméláztam kicsit rajta, az emlékek mndg bennünk élnek…
Szeretettel olvastalak: Zsu
Köszönöm neked is drága Zsu,hogy olvastál. Én is ugyanezt érzem a verseid olvasása közben, elidőzöm, ízlelgetem, mosolygok, meghatódom , mert szívhez szólóak.
Szeretettel, Zsófi