Műfaj: rádiójáték
a) Rövid tartalom: Peti bemegy a Tibornya menzára, ahol Kati várja őt az egyik asztalnál. Beszélgetésük elején Peti megemlíti, hogy volt egy fura álma, de nem tudja felidézni azt. Társalogni kezdenek, mire különböző furcsaságok történnek (repülő tanárok, éneklő orosztanár stb.). Petinek kezd egyre furább lenni a dolog – először beszélgetőtársa kezd el ugatni, majd a teremben mindenki. Az ebédlőben lévők – Katival az élen – rávetik magukat Petire, mire ő felébred. Barátja rázza fel, hogy lassan vége az órának – nem kéne tovább aludnia. Az óra után Peti felhívja Katit, hogy hol találkozzanak. Belép a menzára és megismétlődik az első jelenet: megemlíti, hogy volt egy fura álma, de nem tudja felidézni azt. Vége.
b) Forgatókönyv:
1. Tibornya menza. Ebédidő. (háttérben étkezés, beszélgetés zajai)
Peti belép a helységbe, odamegy az egyik asztalhoz.
Peti: – Heló!
Kati: – Szia!
P: – Bocs, hogy késtem – a tanár elhúzta az órát…
K: – Semmi gond. Kérsz ebből?
P: – Mi az?
K: – Makaróni.
P: – Á, nem. Kösz. Egész évben tésztaféléken élek – a kolis élet átka.
K: – Milyen órád volt?
P: – Pszichós. Az álmokról, Jung-ról meg Freud-ról volt szó. Nem sokra emlékszem, egy kicsit elbóbiskoltam… Valami furát is álmodtam, de nem jut eszembe miről…
K: – Akkor biztosan izgalmas óra lehetett. Legalább az elméletet átültetted a gyakorlatba.
P: -Hát… a tanár annyira nem díjazhatta… Mindegy. Nem az a szigorú-fajta.
K: – Pedig érdekes téma. Olvastam valahol, hogy a régi kultúrák az álmot az istenek üzenetének tekintették. A Biblia is tele van ilyen jelenésekkel.
P: – Ahhoz képest elég sok álomfejtőt küldtek máglyára a középkorban. Nekem néha az az érzésem, mintha előre megálmodnék egy-egy történést, de sosem tudok visszaemlékezni rá. Az a francia izé….
K: – Déjà vu.
P: – Az! Nagyon fura érzés…
K: – Ismerős. Nekem is volt már, bár azt mondják, hogy az emlékezet pillanatnyi zavara okozza…
A háttérben halkan, majd egyre erősödve orosz zene hallatszik.
P: – Mi ez a zaj?
K: – Nem hallottad? Az egyik orosz tanárunk, Borisz megnyerte az idei oroszországi vodkaivó versenyt. 14 embert vittek el alkoholmérgezéssel a helyszínről. A HÖT honlapján olvastam…. Már egy csomóan lájkolták a facebook-on.
P: – Nem semmi.
K: – Ezért a dékán engedélyezett neki egy diadalmenetet itt a Campuson.
P: – Ezt nem mondod komolyan?!
2. Tibornya menza.
Felerősödik teljesen a zene. Mély férfihang oroszul énekel.
Borisz:
Очи чёрные, очи страстные … (Ochi chornyye, ochi strastnyye)
Очи жгучие и прекрасные … (Ochi zhguchiye i prekrasnyye)
Как люблю я вас, как боюсь я вас … (Kak lyublyu ya vas, kak boyus' ya vas)
Знать, увидел вас я в недобрый час … (Znat' uvidel vas ya v nedobryi chas)
Elhalkul a zene. Borisz az asztalhoz lép.
B: – Szervusz Katuska! Régen nem láttalak!
K: – Üdvözlöm tanár úr! Gratulálok a győzelméhez!
B: – Köszönöm lyányom, de csak semmi személyeskedés. Egyébként meg hívjatok csak Borisznak. Mindig mondtam a diákjaimnak: a siker kulcsa a rendszeres készülés, ami meghozza a maga gyümölcsét. Abból meg, ugye, szeszt lehet készíteni. Hukk! Jaj! Na…. akkor én mentem is tovább! Daszvidanyia!
K: – Viszlát tanár úr!
Borisz távozik. Ismét énekelni kezd. Halkul a zene és az ének.
Peti elképedve nézi a távolodó Boriszt.
P: – Nem semmi az ürge. Még mindig olyan szagot áraszt, mintha vodkatengerben úszott volna. Teljesen megrészegültem én is. Csodálom, hogy ilyesmit megenged a dékán egy katolikus egyetemen…
K: – Á, Borisz itt nagyon népszerű. Vonzza maga köré az egyetemistákat. Én is a Jenőben láttam először – biztos akkor is a versenyre készült…
3. Suhogás hallatszik: valami (vagy valaki) végigröppen az asztal felett.
P: – Te is láttad?! Ez egy ember volt?!
Fentről halkan egy beszélgetés vehető ki:
Tanár 1: – Jó szelet kolléga!
T 2: – Önnek is! Szintén az új reform áldozata?
T1: – Bizony, engem is fölfelé buktattak.
T2: – Hja, nekem meg azt mondták: „megváltozott munkakörülmények, egy kis magaslati levegő”! A plafonon vagyok ettől a vezetéstől…
T1: – Madárnak néznek ezek minket?!
Péter elképedve hallgatja a nem mindennapi beszélgetést.
P: – Ezek meg kicsodák?! És miért repkednek a fejünk felett?!
K: – Ó! Ők az új IKARUSZ-tervben vesznek részt…
P: – IKARUSZ-terv???
K: – Tudod, a gazdasági válság miatt több tanárnak is repülnie kellett. Ezért indítottak nekik egy tanfolyamot a tesi intézetben.
P: – De… hogyan….
K: – …tudnak repülni? Elvileg egy ősrégi módszert alkalmaznak: lelökik a tanárt egy magaslatról, annak meg zuhanás közben el kell vétenie a földet. A többi már megy magától.
P: – Elképesztő!
4. Tibornya menza.
A háttérzajok kezdenek egyre inkább kutyaugatásra emlékeztetni.
K: – Én már unom! Folyton itt civakodnak… mint a kutyák, csak ezek repülni is tudnak. Tudod, mi esne most jól?
P: – Mi?
K: – Egy jó szaftos csont!
P: – Mi van?!
K: – Te még sosem kívántál meg egy jó mócsingos marhalábszárat vagy egy ropogós csontot?
P: – Nem! Dehogyis. Kati, mi van veled?!
Kati kezd átváltozni kutyává, körülötte a csaholás egyre hangosabb.
K: – Semmi, csak éppen megkívántam egy kis csontot. Vaú! Ez a kaja fél fogamra sem elég. Vaú!
P: – Kati! Kezdesz szőrösödni!
K: – Igazán szégyelhetnéd magad! Egy nő… vaú… nősténynek ilyet mondani! Vedd tudomásul, hogy most kutyául érzem magam! Vaú! Vaú!
P: – Itt valami nagyon nem stimmel! Megőrültem! Ez az! A viszgaidőszak ment az agyamra!
K: – Vaú! Megbocsájtok, ha ideadod a csontot, amit a kabátzsebedben rejtegetsz. Hé többiek! Ennél az embernél itt csont vaúúúúún!!!
Kati ráveti magát Petire. Dulakodás hallatszik, közben az ugatás teljesen felerősödik.
P: – Hagyj békén! Nincs nálam semmiféle csont! Megvesztél?!
5. Lassan halkul a jelenet. Péter a saját nevét hallja, ahogy egyre erősebben szólongatják.
Tibi: – Peti! Peti! Ébredj már fel! Vége az órának!
P: – Mi… mi van? Ne rángass, nincs nálam csont!
Háttérben az óra zajai hallatszanak. Papírsuhogás, a tanár még éppen befejezi az előadását:
Tanár: – Jung "kollektív tudattalannak" nevezte azt a tudástömeget, amelyet az emberiség létezése óta felhalmozott. Szerinte az álom során ebből merítünk. Az álomalakok sokszor egyetemesek, minden népnél és minden korban megjelentek és ugyanazt jelentik… Nah, de úgy látom, hogy az önök kollektív tudatalattija már máshol jár. Legközelebb innen folytatjuk!
Tibi: – Milyen csont? Te aztán jó mélyen aludhattál!
P: – Elég fura álmom volt. Csak nem sok rémlik belőle.
Tibi: – Mindegy. Lefotóztalak, majd felteszem féjszbúkra. A címe ez lesz: „az ifjú Jung kutatás közben”.
P: – Nagyon elmés…
Tibi: – Ne duzzogj kis álomszuszék! Léptem. Következőn zh-t írunk, szerinted mennyit tanultam rá?
P: – Semmit?
Tibi: – Bingó! Csá!
Tibi távozik. Megszólal Peti mobilja.
P: – Haló!
…
P: – Szeva! Most lett vége az órámnak. Merre vagy?
…
P: – Kajálsz? Mindjárt megyek.
6. Tibornya menza. Ebédidő. (háttérben étkezés, beszélgetés zajai)
Peti belép a helységbe, odamegy az egyik asztalhoz.
Peti: – Heló!
Kati: – Szia!
P: – Bocs, hogy késtem – a tanár elhúzta az órát…
K: – Semmi gond. Kérsz ebből?
P: – Mi az?
K: – Makaróni.
P: – Á, nem. Kösz. Egész évben tésztaféléken élek – a kolis élet átka.
K: – Milyen órád volt?
P: – Pszichós. Az álmokról, Jung-ról meg Freud-ról volt szó. Nem sokra emlékszem, egy kicsit elbóbiskoltam… Valami furát is álmodtam, de nem emlékszem rá…
K: – Akkor biztosan izgalmas óra lehetett. Legalább…..
Az utolsó mondatok lassan halkulni kezdenek, majd elcsendesedik az egész.
VÉGE
3 hozzászólás
Itt meghallgatható a felvett anyag:
http://dl.dropbox.com/u/32966097/%C3%A1lomegyetem.mp3
Szia Medve!
Legalább ötször elolvastam.Nem gyenge.Nem lehetett könnyű megírni.
Még szerencse, hogy Pavlov kutyáiról nem írtál:)
Kreatív médiaszövegek óra?Tényleg kreatív.Gratulálok a munkádhoz!
Nagyon jó!
Üdv:Ági
Szia Ági!
Megírni nem volt nehéz – egy délután alatt kész volt. Annyit azért meg kell vallanom, hogy a "kollektív tudatalatti" rész első felét az egyik tankönyvből idéztem – mielőtt bárki "plágiummal vádolna", de természetesen nem az a mű fővonala (csak háttérzajként jelenik meg).
Felvenni annál nehezebb volt már… Sokat kellett várnia a tanárnak, mire leadhattam a kész munkámat. Nem könnyű egy rádiójátékot összeszerkeszteni – profi stáb nélkül. 🙂
Egyébként négyest kaptam rá, szerintem teljesen jogosan. Jobbra is meg lehetett volna csinálni, csak már az idő sürgetett.
Köszönöm, hogy olvastál!