Madárdal a sűrű lombról,
visszhangzik a domboldalról,
kispatak az erdő szélén,
vígan csobog árok mélyén.
Fa kis padló hever rajta,
rozoga, hogy isten adta.
rákok lustán úsznak benne,
béka brekeg, mered szeme.
Erdész viskó inog, ropog,
valami alatta félénken topog.
koszos ablak tátong rajta,
rá bámul a nagyvilágra.
Süvít a szél a lombok között,
felhők gyűlnek a hegyek fölött.
zavaros lett pataknak vize,
itt az eső, menedékbe!