Érint a hajnal lágy sugara,
a felkelő nap magasra tör,
feléled a lombok árnyéka,
szívem marja egy jéghideg tör.
Elszálltak a vándormadarak,
nyakamon ül a kegyetlen tél,
fáj a magány, hiába várlak,
szomorú lelkem is útra kél.
Fagyos szirmokon nyugszik a hó,
édes csókjaid mind a múlté,
szól a mikulás ho ho ho hó,
szép emléked egy díszes koré.