Betört a fény,
majd hirtelen
ködfelhő takarta el a sugarakat.
A nyár őszre fordult,
s már hólepel takarja
az őszi avart.
Elmúlások megbilincselt öröksége,
Sikongva röppen a halálmadár.
Eltűnő évek mosolyától
könny szökik szemembe,
Siratnak a fák.
13 hozzászólás
Kedves ezüstnyár.Kérlek hogy ezt a kegyetlen gyöngyszemet , told el magadtól,olvassák mások ! Kis könny még lehet , de ne sirassanak a fák,
neked még írnod kell. Ílyen nagy érzéscsokrot, vagy bármit.Várom a követlezőt.
Kedves májusfa.-)
Köszönöm megtisztelő soraid.
Kedves ezüstnyár!
Csodásan érzékeltetett őszies hangulat….
"Eltűnő évek mosolyától
könny szökik szemembe,
Siratnak a fák"
Nagyon tetszik
gratulálok
Kedves András!
Nagyon köszönöm.
Megtisztelve érzem magam:-)
De a tavasz, újra eljő
Sugarával megcirógat,
S könnyes szemedről
Felszárítja a bánatodat
Szeretettel: Falevél
Nagyon rövid és mégis milyen fájdalmas. Számodta a tél ilyen tragikus volna, vagy más van a dolog mögött? Az ezüstnyár is lehullatja néha holdfény leveleit? NSzép a vers!
D.
Érzések,hangulatok…,vagyis mi magunk formálta sorok.
Nincs csak szép vagy csúnya.
Nincs csak jó vagy rossz.
Ez is én vagyok,tagadhatatlanul.
Tetszik a kép, amit lefestettél 🙂
Üdv.: Phoenix
Most is nagyon szépnek találom versedet! Nem mehetek el szó nélkül!
Tudom, hogy már írtam hsz-t.
Magával ragad ez a szomorkás hangulat…
Szeretettel: Falevél.
Drága Falevelecske.-)
Nagyon köszönöm és bocsánat a megkésett reakcióért!
Üdvözöllek
Szia:)
Hát nagyon szép melankolikus, és magával ragad.Most ilyen az én hangulatom, mint ez a vers.Nagyon tetszett!
Szeretettel:Kriszti
Drága kriszta!
Nagyon köszönöm.
Megtisztelő a látogatásod:-)
Rongyosra olvastam már ezt a verset. S félek, oly sokat fogom még olvasni, hogy a betűk is elrongyolódnak.. Olyannyira remek, hogy kőbe kellene vésni e sorokat. Májusfának igaza volt.. Neked még írnod kell. Kérlek, ne csendesedj el.. Szeretettel ölellek.