A szerelemben nem ismerek tréfát
Magamnak magasra tettem a létrát
Sokat kell tenni annak, aki engem akar
Necsak álmodozzon, mikor engem betakar
De gyenge minden ember, hát én is
Úgy gondoltam, ha kívül nem, de belül szép is
Hogy kihűlt a kapcsolat, Te sem így tervezted
Nem gondoltunk arra, hogy ebből lehet gyermek
Kettőnk közt a szerelem nem ott kezdődött
Mikor a konyhatudományom megfőzött
A kérdés az, hogy most mi lesz? Fiam, vagy lányom
Hogy majd megszülessen, én már alig várom
„Életérzés volt, amikor hozzám ért keze
Akkor is tudtam,hogy ez csak a pillanat heve
Most tükör előtt nézem gömbölyödő pocakom
Az élet tengerében most merre visz csónakom
Egyedül is több vagyok, mint együtt ketten
Vele mennyben jártam, de most ember lettem
Nem érdekel, hogy a jövőbe lássalak
Magam életét élem, múlté már, hogy vártalak”
Most látom csak magam a szemeden keresztül
„Elmúlt a vágy, hát élj mostantól egyedül
Tied a jövőd, magadnak szerezted,
Boldog éveid még nélkülem lehetnek.”
Borús hangulatom örök napfényre vágyik
Ki mellettem van, annak véleménye számít
Most arra vágyom, hogy egymástól távol legyünk
Az élet habostortájából mindketten együnk.