a korlátlan, határtalan tér,
az ég, a messzi, messzi kék!…
Hófehér volt a galamb,
a faluban szólt a harang,
szállt messze giling-galang.
Lehunyt szemem mögött árnyak,
vergődnek a sebzett szárnyak;
köröttem fák ropognak, ágak,
ideje van a gyásznak…
A múlt pora belepte ruhám,
csak téblábolok remegve, sután;
nem kellenek vacak jelmezek
mielőtt végleg elmegyek.
Majd itt állok pőrén, egyedül,
előttem az életem levetül;
álljak csak hófehéren, tisztán,
lelkedbe öltöztess csupán.
Hamvaim szálljanak fölébe
a búzamezőknek végtelen ölébe.
Újra megnyílik a tér,
az ég, a messzi, messzi kék!…
14 hozzászólás
Kedves Ida!
Csodaszép írás!
Elismerésem:sailor
Köszönöm szépen, kedves sailor!
Szeretettel!
Ida
Kedves Ida!
Gyönyörű verset írtál…nem igen tudok megszólalni sem…
Hirtelen , ahogy elolvastam könnyes lett a szemem…
szeretettel olvastalak: Zsu
Ne ijedj meg, Zsu, még itt vagyok.
Nincs olyan ember, akinek ne jutna eszébe, hogy egyszer el kell menni innen…
Talán úgy lenne a legjobb, ahogy (s ahonnan) jöttem…
Köszönöm a kedves látogatást, mindig szívesen látlak. Gyere máskor is, amíg még itt vagyok…:)))
Szeretettel!
Ida
Kedves Ida!
meglepődtem letargikus hangvételű verseden.
Régen láttalak itt – és ez nem csoda, mert én is hasonló hangulatban vagyok – de próbálom leküzdeni-
nagyon szép verset írtál , érzéseidben osztozom
szeretettel Karolina
Kedves Karolina!
Örülök, hogy küzdesz hangulatod javulása érdekében, mindenképpen biztató, nagyon örülök neki. Mindenkivel megesik, hogy olyan rossz hangulat uralkodik el rajta (ami a mai állapotokban nem is olyan nagy meglepetés), hogy ilyen versek születnek. Egyébként, nincs olyan ember, aki ne gondolna a halálra. Tudjuk, hogy egyszer mindannyiunknak el kell menni innen, ez van, ezt el kell fogadni. Köszönöm, hogy olvastál, és örülök, hogy tetszik a versem.
Egyébként, valóban keveset vagyok mostanában. Ugyanis egy regényen dolgozom, és mást nem is igen írok. Sok szeretettel! Ida
Kedves Ida.
Ezen gondolatok sokunkat foglalkoztat időnként. Finom érzékkel, szinte csendes beletörődéssel elmélkedtél az elmúlásról. Meghatott.
Szeretettel gratulálok: Ica
Drága Ica, köszönöm szépen!
Szeretettel!
Ida
Kedves Ida!
Gyönyörű szavakból, gondolatokból font versed szívbemarkolóak. A rímek csodaszép csengése, könnyedén szinte "játékosan" simul a mély érzésű mondanivalóhoz! Némileg oldva a gondolatok mérhetetlen komolyságát. A természeti képek, hasonlatok bő tárházát tártad elénk!
Nagyon tetszett!
Szeretettel: Rudy
Kedves Rudy!
Köszönöm szépen kedves soraid, versem méltatását.
Igazán örülök, hogy tetszett s hogy betértél hozzám. Gyere máskor is.
Szeretettel!
Ida
Kedves Ida !
Szomorú a versed ! Igazad van ez is hozzátartozik az élethez. Azért maradj még sokáig itt
közöttünk.
Szeretettel gratulálok, Zsófi
Kedves Zsófi!
Megígérem, még sokáig veletek maradok, ha rajtam múlik…:)))
Köszönöm, hogy mindig megtisztelsz látogatásoddal.
Szeretettel!
Ida
Kedves Ida!
A halál szomszédságára van szükségünk ahhoz, hogy újra megérezzük az élet édes ízét.
Nagyon szép, ahogyan keretbe foglalják a versedet a nyitó és a záró sorok.
Egyszerre szomorú, és felemelő a versed.
Judit
Kedves Judit!
Köszönöm, hogy itt talállak. Mindig örülök, ha elolvasod a versemet.
Megtiszteltetés nekem, Köszönöm kedves soraid!
Ida