Átölel a sötét. magányos este,
sokat gondoltam rád. Vajon megérte?
Se csillag, se szél, a képzelet beszél,
szaggatni a múltat , feledni a cél.
Már csak jégvirág nyílik ablakomban,
harapom ajkam egyre szorosabban,
suttog egy hang a múltamat kísérti,
bármit is szabad a holtról kérdezni?
Elmúlt egy év, csillagszóró szórta szét,
virágos volt még egykor az egész rét,
de lesz még tavasz, és eljön majd a Nyár,
könnyes szemedben fürdik a napsugár!