Ragyog az égen a napsugár
S te elmélkedve alatta állsz,
Hisz most van az a pillanat,
Mikor kívülről látod önmagad.
Melegség járja át testedet,
El nem múló szeretet.
Szemedben most könny ragyog,
Mert hiányzik neked nagyon
Nem most ment el, több éve már,
De hiánya mégis ugyanúgy fáj!
Nem tudsz másépp gondolni rá
Csak a szeretettel, s könnyekkel igazán.
Én ugyanezt teszem,
Hisz könnyes a két szemem.
Könnyfüggönyön át nehezen látok
Kedves lényét hiányolom……
Szívemben őrzöm emlékét,
Minden percben velem van még
Érzem, mert most is könnyezem.
Mert nagyon nagyon szerettem.
Ő votl az ki felnevelt
Mindig ott volt mikor kellett.
Ölébe hajtva fejem simított
Közben szép meséket mondott.
Csalt is, picit ha kellett értem
Fogta kezem, ha sírva ébredtem
Két kezével törölte könnyem
A nagymamám volt ő nekem!!!!!
4 hozzászólás
Szívhezszóló, szép vers.
Igen a "nagyi",az enyémnek csak ennyi van a fejfáján.
Gratulálok.
Üdvi: dp.
Szia!
Nagyon szép, megható vers a nagymamádról.
Szeretettel: Rozália
Köszönöm szépen:)
Igen… én klippre vittem… ha szivesen megnéznétek, itt a link hozzá:)
http://www.videoplayer.hu/videos/play/107570
Tényleg sokszor hiányzik:(…..
Megnéztem a klippet is, nagyon szép, a verssel együtt. Szinte úgy érezte az ember, hogy veled járta a temetőt és emlékezett a nagymamájára.