Honnan tudhatom, tiszta-e a tó?
Melyben nyáron fürödni jó,
És a vize kristálytiszta,
De ha az ember megissza,
Megmérgezheti magát,
Nem érezheti mérgező szagát.
Honnan tudhatom, tiszta-e a levegő?
Vagy ha beszívom, vár rám égi legelő.
Frissít, és üdít belélegezve,
De, lehet mérgező gázokkal tele.
Sajnos a látszat néha csal,
És a természet is az emberbe mar.
Honnan tudhatom, tiszta-e kivel beszélgetek?
Nem hord-e össze, nagy rémségeket?
Nem beszél-e, csak úgy összevissza,
Csak azért, hogy jobban menjen dolga?
Nem szeretem a nehéz titkokat,
Az igazság nékem nyugtot ad.
Honnan tudhatom, tiszta vagyok-e?
Nem vagyok-e a hazugság gyermeke?
Honnan tudja, ha tükörbe nem láthatom magam.
Míg lelkem fölött nagy homály kavar.
Nem tudhatom, nem tudhatja senki,
De igyekeznem kell, tisztábbá lenni.
4 hozzászólás
Örök kétely… a jóra igyekvés szép emberi vonás.
Kedves Mihály!
Kérdések,kérdések,kérdések…
Nehéz ma és mindig is az volt:´EMBERNEK LENNI
…de lehetséges!
Gratulálok:sailor
Kedves Mihály!
Két szóval? Nem tudhatod. A második versszaknál kicsit derültem az égi legelőn aztán tovább haladtam és rájöttem, hogy ettől függetlenül komoly a vers mondandója, meghatározó az ahogym és amit kérdezel. Csak sajnos a válaszokkal fog elmaradni mindenki, aki neked ide a vers alá kommenteket ír. Üdv. Szilvi
Örülök, hogy olvastatok. A jóra törekvést tartom az egyik legfontosabb dolognak. Akkor lehet emberré lenni az embertelen világban. Néha a komolyabb versekbe is próbálok humort csempészni a feszültség oldására. Ezért lett az égi vadászmező helyett a levegőre jobban rímelő égi legelő a versben. Kérdezni mindig kell, de a választ tényleg nem tőletek kell várnom, nem is tőletek várom. A válasz Istennél van, aki nem mindig akkor válaszol, amikor azt mi szeretnénk.
Szalai Mihlály