Jössz még, tudom, de én már nem akarlak,
lehúzott redőnyök mögé eltakarlak,
többé már nem mondom ki neved,
nem hallom meg bárki is emleget.
Csókom ne kívánd, érte ne égj lázban,
keserűség ízét feledted a számban,
játszadoztunk, hogy örök nyár van,
de ősz volt az, esti félhomályban.
Jössz még, tudom, de én már nem akarlak,
fehéren-feketén bezárult egy ablak,
érzem, szíved még fényre vágyik,
de régi szobámban csak a pók cikázik.
Porszemcsék alusszák édes álmukat,
szerelmem heve már nem tör köztük utat,
Ikarosz szárnyain emelkedtél,
végül Te is mindent összetörtél.
14 hozzászólás
Kedves Adrienn!
Így jár aki a felhőkbe vágyik. Későn eszmél,
én is most írtam néhány napja erről verset.
A szerelem olyan mint a virág, ha nem öntözik elhal.
Szép a versed, gratulálok!
Ölellek: Lyza
Kedves Lyza!
Köszönöm. Elolvasom a versed.
Ölellek:
A.Adrienn
Kedves Adrienn!
Figyelemmel kísérem a tevékenységet,
s egyre értékesebbek az írásaid!
Csak így tovább!
Gratulálok!
Üdv: fátyolfelhő
Van benned érték,a levezetés szép.Van néhány remek képis.Továbbra is foglak olvasni.
Söt kritizálni is.
Üdv,gyogyo!
Megkapóan szépen sikerült ez a versed. Nagyon jó olvasni, és bele élni magadat a történésbe.
Gratulálok
Kedves fátyolfelhő!
Köszönöm szépen. Nagyon kedves vagy.
Üdv.
A.Adrienn
Kedves gyogyo!
Köszönöm szépen! Örülök, ha olvasod a verseimet és a kritikát is szívesen fogadom. 🙂
Üdv.
A.Adrienn
Kedves Elizavetta Carpantel!
Köszönöm. Bevallom, jól esett olvasnom, amit írtál, és amit írtak a többi hozzászólóim is.
Szeretettel:
A.Adrienn
most sikong tündérek völgyében egy dal,
Úgy elhallgatom, úgy, mint akit, nő vigasztal;
Most rád esik tekintetem, most nézlek,
S daltól részegülten máris felidézlek
búval bélelt eszemadta élet,
csak ne gyötörne annyi más szemlélet;
Megtalálnám, meg melletted mégis
hogy van e világon, van, szenvedély is!
"Szerelem, szerelem, átkozott gyötrelem…":-)
Kedves Adrienn, nagyon tetszik versed.
Szeretettel
mesako
Kedves Miki!
Ez szép)
Köszönöm.
Üdv.
A.Adrienn
Kedves mesako!
Köszönöm.
Nem gyötrődöm))) csak emlékeztem.
Szeretettel:
A.Adrienn
Csodálatos dolog a szerelem kedves A.Adrienn. A csalódás viszont égető, és fájdalmas. Az idő múlásával már csak egy felejthető álom lesz. Nekem elhiheted, hiszen már sokszor csalódtam. Átérzem versed minden sorát, s többször is elolvastam e remek sorokat.
Szeretettel: István
Kedves István!
Ez a versem egy régi, évekig tartó, nagy szerelem utószava is lehetne. Igazán az érti meg, akihez szól. Sokkal több van ebben a versben, mint ami futólag felfedezhető. Ő kérdezgette mindig, hogy nekem – minden fehér vagy fekete? Hiszen annyi szín van… – Valóban sok szín, árnyalat van, de valami vagy igen, vagy nem. Én akartam lezárni ezt a kapcsolatot és azt mondtuk, akkor lehúzzuk a redőnyt.
Ilyen fiatalon sokszor csalódtál? Előre nézz, az élet még nagyon sok szépet tartogat Neked, hagyd, hogy megtaláljon.
Köszönöm a hozzászólásod.
Szeretettel:
A.Adrienn