a Mamával, Mártával s Gyulával,
kergetőzök, mint sok boldog gyerek
és nem hadakozol a nagyvilággal.
Amúgy te győztél. És ahogy teltek
az évek, végre már ráébredtek:
zseni vagy. S velük együtt én is telten
próbálkozom, ahogy te is tetted.
Már nem vagy itt, bár mi nem feledtünk,
hisz ott élsz, hol szívnek csak gondja van.
Örülök, hogy itt vagy velünk együtt
s együtt vagyunk veled mindannyian.
Szeretlek. Én mindig úgy nézek rád,
ahogy egy tigris egy őzre pillant.
Szeretlek. És hogy nem vagy velünk: fáj.
Köszönök mindent József Attila.