Párkányt támasztva,
Arcomba üveg dől,
Meredten bámulok,
Míg „Ő” csak gyötör.
Lábát tarkómba nyomva
Fest vérrel ajakimra,
Tengernyi emléket ír,
Szilánkokra… sírva.
Zuhanok….
Könnyes álmokkal…
…álmodok egy világot,
Kiálltok.
– „Megfeneklett élet,
Mi a földben ér véget,
Rá kellett jönnöm,
Irántam senki sem érzett.”
Vérzik a lelkem,
Testem halott,
Mégis, egy mosoly van ott,
A „Mosoly” van ott.