így október végén
gyakran eszembe jut
mily´ gyorsan múlnak a napok
kitépődnek a kalendáriumból
s szállnak a késő ősz széllel
egy új világ felé ahol
lelepleződnek a titkok
ahol majd beérik minden
gyümölcs amiket -lehet –
itt kellett volna begyűjteni
de az is lehet hogy ott
nem tudom
8 hozzászólás
Kedves Emese!
Megható szép gondolat, gyönyörűen leírva.
Gratulálok szeretettel-panka
Menjnyi gondolat előbukkan ilyenkor, felszinre tör. S bár sokszor emlegetjük szeretteinket, ilyenkor megállunk a rohanó világunkban a sírok mellet, ez kell mindannyiunknak.
Marietta
Kedves Marietta!
Bérmennyire is könyöklő ez a világ, érzelmeinkbe nem tud beletaposni, nem tud, mert
nem engedjük.
Köszönöm szépen gondolataidat.
Szeretettel
Emese
Kedves Panka!
Köszönöm gondolataidat.
Szeretettel
Emese
Bizony, örök fejtegetés ez.
Egy a lényeg, itt vagyunk, itt kell learatni a babérokat!:)
Gratula!
Barátsággal:Zsolti
itt kellene, na de 🙂
Köszi Zsolt.
barátsággal
Emese
Kedves Mesako
Nagyon szép vers! Gratulálok hozzá. Lelki szemeim előtt a kalendárium lapjai szépen csendben értek földet a legutolsó sorral együtt. Nagyon egyben van az egész.
Igazán köszönöm kedves Levi.