Lehetsz égbe nyúló fácska,
arany ágon ringó alma,
rigófütty, mi messze hallik,
s nem durcás, ha anyuka hív.
Lehetsz füst, mi bodrokban száll,
s megcirógat sok ezer fát,
prüszkölnének a levelek,
adnál nékik menedéket.
Lehetsz könnyű nyári zápor,
hegyek hátán játszó, bátor,
vörös, sárga, lila lepke,
szivárványokat kergetve.
Lehetsz puha hótakaró,
ezüstösen csengő-bongó,
anyaföldnek puffos dunyha,
kis cinke, ki lépdel rajta.
Látod, mennyi minden lehetsz,
csak hunyjad be kicsi szemed,
jó angyalka meglátogat,
csodákból fűz fellegvárat.
9 hozzászólás
Szó ami szó, végtelen sok minden lehet egy gyermekből. Még akár álmában is…Szép, kedves versike!
grat
leslie
Nem vagyok gyermek de nagyon jó volt olvasni! Aranyos kedves vers!
gratulálok kedves Emese!
szeretettel-panka
Könnyű, símogató, aranyos. Ilyennek kell lennie. Nagyon tetszik, igazán kellemes érzéseket adott nekem is.
Ölellek: pipacs 🙂
Ne kérlek,ezt ne…ez egy József Attila Altatójának elég silány koppintása.
"Ne kérlek,ezt ne." -no comment, ez már a ludasnál lement.
Jár az 5 pont! Látom figyelsz! 🙂
Tényleg?
Szép, szerintem inkább kislányoknak való vers.
Függetlenül a megjegyzésedtől, egyáltalán nem érzek hasonlóságot József Attila Altatójához.
Szerkezetileg sem, hiszen nincsen a versedben refrén, míg J.A. Altatójában, mint tudjuk, van. Valamint a rímszerkezet, ezáltal az egész vers teljesen más.
Ez a vers inkább egy Emesés, nagyon kedves és bájos kis altató.
A tudatalattiban valahol csak ott motoszkál(t) az "Altató", egyébként egyetértek. Tartalmi vonatkozásban van némi összefüggés, a "lehetsz" -gondolom…
Köszi kedves Andrea.