Mesék kanyargó-poros ösvényén suhanok halhatatlan
Szellemek kísértenek utamon
Koboldok vicsorognak mohos sziklák mögül
Tündérek táncára csordul ezüstje a Holdnak
Ősi tó vizén pára hömpölyög
Riadt lelkek láthatatlan násza
Majd köd ereszkedik alá
S mint szerelmét a Földet
Betakarja a bús Éj
Halhatatlan suhanok utamon
Feketén morduló várrom int bőszen
Halott lány szelleme emeli fejét
Szemei üres-szomorú szerelem
Halhatatlan suhanok utamon
Alkony pírja
Villan felém
Halhatatlan suhanok utamon
Mesék örök szelleméből
Emberré születek újra
Eleven-örök szerelmet Te varázsolsz körém
Halhatatlan suhanok utamon
3 hozzászólás
Nagyon jól sikerült a versed, félelmetes ahogy megvalósítottad a dinamikáját. Mindössze két helyen furcsállottam, amit írtál: "S mint szerelmét a Földet
Betakarja a bús Éj" és "Szemei üres-szomorú szerelem".
Nekem ezekben kicsit fura a szószerkezet, de lehet, hogy csak nekem. És főként örülök, hogy végre valaki más is írt ebbe a kategóriába.
Zannon
megkapó és egyben meghökkentő, mit már Tőled megszokhattunk..Nagyon tetszik, gratulálok!:)
köszönöm sokra tartott alkotótársaim véleményét.