érintetlen maradt,
(most ott pihen a polcon
egy ezüst tálka alatt).
A második talpa
egy kissé megkopott,
a következő…
…az lakkosan csillogott!
A tiszta bőr elvitte
őt az iskolába.
A tűsarkún billegett
a bálban a lába.
A feketében,
leérettségizett,
s tudja a jó ég, még
hány vizsgát letett!
A fehérben mondta ki
a boldogító igent,
egy házi papucsban
vagy száz tepsit kikent.
Egy kedves fűzősben
párszor ketten voltak,
egy magas szárúban
szaladt fel a dombnak…
Most egy mamuszban
a szekrényhez tipeg,
csupa csipke cipő
amit onnan kivett.
Egyszer majd ráadják,
talpa leheletnyi…
Sebaj, ebben nem kell
csak az égbe menni!
7 hozzászólás
Kedves Gyömbér!
Igazán lenyűgözöl az ötletességeddel.Amióta itt vagyok Tőled kapom versben az Unicumot.Hihetetlen fantáziád van!Szívből gratulálok!
Szeretettel:Selanne
Kedves is és tartalmas is:)
nagyon tetszett
grat
Szia!
Ismét nem csalódtam, amikor elolvastam ezt a versedet is. Szépen megírt, végig vitt életút van megírva benne. Csupa szép emléket idéző sorok egy-egy cipő mellé. Gratulálok!
Üdv.
Fantasztikus! Tényleg nagyon ötletes, elgondolkodtató! Egy teljes élet, amiről a cipők mesélnek. Ismét egy szépen megírt verset olvashattam tőled, kedves Gyömbér! Nagyon jó, gratulálok!
Üdv: Sanyi
Nagyon köszönöm a hozzászólásaitokat! 🙂
Gy.
Kedves Gyömbér!
Szerintem tökéletesen összefoglaltad egy idős asszony életútját a lábbeliken keresztül. Szívből gratulálok: Colhicum
Nagyon ötletes a cipők oldaláról megközelíteni az emberi életutat. A vége még meg is ríkatott…