Egy hajszálon lengett a lét,
felhőn ereszkedett alá
lassan a szent elképzelés.
Ég leple játszhatott talán
a terméketlen földeken,
vágyba ívelt a láthatár,
lágy szél söpört a tegnapon
– húrján meddő homokszemek –
fohászt hordtak az angyalok.
A tejfogú hajnali táj
üde lehelete látszott
a homály titkos trónusán,
s az éj palástjában leste,
kereste teste alakját
a csillagarcú végtelen.
7 hozzászólás
Kedves Andrea!
Mit is írhatnék? Gyönyörű a versed amivel bemutatkoztál, költői lélekre vall műved!
Szeretettel gratulálok hozzá! Érezd magad jól itt közöttünk!
Üdv: Zoli
Kedves Zoli!
A vers története csak annyi, hogy nagyon megtetszett a napvilág szó, s mivel napvilágra jövünk, adta magát a vers témája is. Meg aztán Napvilág Írókllub ez itt, hát gondoltam, ezt küldöm be elsőnek.
Andrea
Szerintem is jó lesz ez.
Gratulálok. a
Kedves antonius!
Örülök a véleményednek. A többivel összehasonlítva talán könnyebb elbírálni. 🙂
A. a
Kedves antonius!
Igyekszem jót írni, és tudod, ha már egy embernek tetszik… 🙂
Köszi,
A.
Kedves Andrea!
Első versnek egész jó.
"Léna"
Kedves Ági, "Léna"!
Nehéz eldönteni, milyen verset tegyek fel. De majd belejövök.
Üdvözöllek,
A.