Az életben menekülök.
Fejem felett a problémák.
Magamba zárkózva ülök,
Nem élem meg a mát.
Azt várom, legyen már vége.
Menjünk tovább, tovább.
A nap érjen véget végre,
Hozzon az idő éjszakát.
Éjszaka nappalt szeretnék,
Várok egy szebb jelent,
Ha végre tovább mehetnék.
Oda mi nekem többet jelent.
De meg kell állnom,
Nem futhatok tovább.
A szépet kell megtalálnom.
És élveznem kell a mát.
3 hozzászólás
Kedves Mihály!
Mennyire igaz! Meg kell élnünk a mát, hogy tovább tudjunk lépni. És ez igaz azt vélem nemcsak a napokra, hanem az egész életünkre. A változást ki kell várni. Üdv. Szilvi
Kedves Mihály
Úgy dolgozz mintha, örökké élnél…. te ezt úgyis tudod.
Szeretettel Ágnes
Kedves Mihály!
Sokan érzünk hasonlót!
Elképzeléseink sokszor betonfalakba ütköznek…
nem azok,nem érnek azzá amire számítottunk!
'
Sokszor a kompromisaz egyetlen út!
Jól zárod,mert mindennek ellenére,sok dolog
tölünk FÜGG;HOGY ÁLLUNK A DOLGOKHOZ!
Gratulálok:sailor