Láttál-e már csodaszépet,
őszi réten kikericset?
Hatalmas úr a természet,
szegénykét megtévesztette.
Nyílhatna ő is tavasszal,
miként a lila ibolya,
de neki más sorsot szántak,
máskor széplik e világnak.
És hogy küzd a létért szegény!
Egymagában mindegyikért.
Körülötte néhány szálért,
a rosszkor nyíló virágért.
Fejet emel méltósággal,
mutatva: legyenek bátrak!
A többiek kókadoznak,
nincs segítség, így elhervad.
6 hozzászólás
Szép nagyon,hogy ´méltósággal ´emel fejet
az öszi kikerics!
…de ´egymagában mindegyikért´…
Nagyon szép!
Üdv:sailor
Köszönöm Neked Saior, főleg azt, hogy olvasod a "verseményeimet". Üdvözlettel:Magdi
tetszett a hangulata és a tanulságos történet…tanultam is belőle…
köszi: Cal
Én köszönöm, hogy olvastad. Üdv, Magdi
A természet csalogatta ki a későn nyíló virágokat, nem tudják, hogy halálra vannak ítélve.
Szépen tetted versbe.
Gratulálok szeretettel: Ica
Köszönöm Icám! Puszi, Magdi