a dupla ágy fölött szép, míves keretben:
apa fiatalkori arcképe.
Még nagyanyám készíttette, amikor fiát
halottnak hitte, finom míves keretben,
negyvenszer-hatvanas méretben.
Dúlt a harc az orosz frontokon,
messze, távol a hazától, idegenben
az orosz harctéren, alig húszévesen,
hír sem jött felőle, levelet is hiába várt
több éven át.
Megörökölt fénykép. A szoba faláról
apa mosolygott rám, ha bánatos voltam,
s akkor is ha vidám.
Apa húsz évesen, úgy, ahogy nem ismertem,
sűrű fekete hajjal, gondtalan mosollyal,
derűsen nézett rám mindig;
s mára már sehol sincs…
Bezárult a kapu előttem, ott maradt a múltam,
árnyakkal, fényekkel,
apa fényképével, anya emlékével…
távolodik tőlem egyre… olykor visszanéz,
majd a semmibe vész…
Ott maradt belőlem is egy kis rész!
8 hozzászólás
Szerintem mindenkinek van olyan, amit nagyon értékesnek tart, a múlt egy kis szelete. Tetszik, ahogy meséltél erről az emlékedről, ereklyédről.
Zsu
Köszönöm szépen, kedves Zsu.
Szeretettel
Ida
Kedves Ida!
Egy kép, és mégis egy egész élet benne van, sőt még több is. Érzések, vágyak, melyek benned csapódnak le, s most már bennem is, hiszen olyan csodás gyengédséggel adtad át.
Nagyon jó volt olvasni, mert átéreztem a szeretetedet a szüleid iránt.
Szeretettel:
Millali
Kedves Millali!
Köszönöm, hogy érted és érzed a fájdalmat ami dúl bennem. Sokszor eszembe jut, hogy ha nem lettek volna olyan csodálatos, szerető szüleim, talán nem fájna úgy… Jól van ez így, ha fájni kell, csak hadd fájjon.
Örülök, hogy itt voltál.
Szeretettel
Ida
Kedves Ida!
Valamennyiünknek van egy régi fényképe, ami emlékeztet a múlandóságra, néhányunknak a szívében is vannak ilyen képek, ezek közül most egy nagyon szép képet varázsoltál elénk. Maradandó emléket állítva szüleidnek.
Szeretettel: Zagyvapart.
Örülök, ha tetszett a kép neked is, kedves Zagyvapart. Köszönöm a látogatásod.
Szeretettel
Ida
Látlak magam előtt, ahogy ülsz a fotelban, és nézed a képet. 🙂 Mesélős vers, ábrándozós, nosztalgiázós. Bizonyára nagyon míves lehet a keret, hiszen kétszer is említetted. Régen még egy képkeret is igényes munkát kívánt.
Jó érzés fogott el, versed olvasása közben, kedves Ida!
pipacs 🙂
Köszönöm neked, hogy jöttél elolvasni ezt a nosztalgikus versemet. Örülök, hogy újra itt vagy velünk. Eltűnődtem, mennyi mindent lehetne a régi képekről mesélni…
Szeretettel
Ida