Egyre kevesebb
Egyre kevesebb a szó a nyelvemen
minden szótag kiszáradt tó medrének
panaszos kavics csörrenése
de én némán is elnézem a futó nyári felleget
és azon töprengem vajon merre szalad tova
mi az mi hajtja mi a küldetése
mostanában olyan magányos vagyok
mint a megkövült hant a zöldellő
búzatábla szélen
hiába veri a sebes nyári zápor
nem fogadja be soha már a termő földréteg ám
valahogy mégis
magamba zártam minden szépet
mit a sors megrepedt tenyerén nekem nyújthatott
ezért
hajlok szerelmesen rá a fakó szemű éjre
miközben
szavaim a fénylő csillagokba vésem
hát ezért nem marad szó az én ajkamon
csak az
Isten nem kérdezte soha
hogy van-e gondom
van-e még panaszom
de mégis ott tart velem a
göröngyös úton
boldog vagyok hogy őt
néma társamnak tudhatom.
Rigó Tibor: 1961 –
Immer weniger
Es gibt immer weniger Wörter auf meiner Zunge
jede Silbe ist wie eines ausgetrockneten Seegrunds
klagendes Kiesrasseln
doch ich beobachte auch schweigend die vorbeiziehende Sommerwolke
und ich frage mich, wohin sie rennt
was treibt sie an, was ist ihre Mission
ich war in kürzlich so einsam
wie der versteinerte Hügel am Rande der
grünen Weizenfeld üppige Sommerregen
doch es wird niemals von den fruchttragenden Böden akzeptiert
irgendwie doch
habe ich alles Schöne in mir eingeschlossen
was das Schicksal mir auf der rissigen Handfläche bieten könnte
dafür
lehne ich mich liebevoll an die blassäugige Nacht
während
ich meine Worte in die leuchtenden Sterne graviere
deshalb sind mir keine Worte mehr auf meinen Lippen
nur der
Gott hat mich nie gefragt
ob ich ein Problem habe
oder weitere Klagen
aber er ist trotzdem mir mich noch auf
der holprige Strasse
ich bin froh dass ich ihn
zu meiner stillen Begleiter nennen darf.
Fordította: Mucsi Antal-Tóni
1 hozzászólás
Kedves Tóni!
“mostanában olyan magányos vagyok
mint a megkövült hant a zöldellő
búzatábla szélen”
Remek, hogy mindezek ellenére a költő így fejezi be a versét:
“Isten nem kérdezte soha
hogy van-e gondom
van-e még panaszom
de mégis ott tart velem a
göröngyös úton
boldog vagyok hogy őt
néma társamnak tudhatom.”
Szeretettel: Rita 🙂