Valami feszül a Levegőben
Valami Koppan, valami roppan, valami dobban
Harangok hangja kél, odakint Tűz lobban
Valaki más néz be az ablakomon
S még valaki van a házam előtt
A nevemet sutogja, hallom őt!
Három nő fehérben, s rámnéznek
Egy a Víz, egy a Tűz, egy a Föld
Érzem: a Levegő én vagyok, ez megtölt
S egy villanás: tovaszállunk…
…Aztán ágyamban ébredek sötét szobámban
Odakint távolodó léptek zaja koppan
3 hozzászólás
Hű, ez jó! Különösen, hogy a régi kelta “samhain” nevet használod! Az egész erősen kelta ihletésű, ha jól gondolom… csak így tovább!
Kedves Mirám…
a szétszórtság koppant,
a meglepetés roppant – jó!
samhain szívem dobbant.
Most jön e gratuláció!
Ó, nagyon fantaszti-kus… ebben benne van a 3 + 1 “boszorkány”…Tűz, Víz, Föld, Levegő..bár most nem te voltál a Tűz….de nekem nagyon bejött a vers.
Köszönöm!
Kedves Suhanó! Érdekes versed nagyon tetszik, különleges, szép, örülök, hogy olvashattam. üdvözlettel: Ági