Itt ülök veled szemben
sorskönyve a kezemben.
Szótlanul vársz mosolyogsz,
nézed hogy a könnyem csorog.
Rád emelem tekintetem
kérdőn nézek, most mit tegyek?
Felnyitom a fedelet,
látom hogy a könyv üres.
A te életed, te írod
könnyeid és mosolyod.
A kezemben tükröt tartok
benne életed láthatod.
Mindazt ami történt veled
e tükörben megleled.
Szerelmet és boldogságot
szenvedést, és búbánatot.
Szerencsét mit mulasztottál
megmutatom, hogy miért fájt.
Az akadályt hogyan vetted
döntésed mikor volt helytelen.
Miért vagy ezen a világon
Feladatod miként látod
Mért veszett minden oda
Nem tanultál te ostoba.
Helytelen döntésed javítod
Károdon meg nem tanulod.
Minden hibád újraéled
ezért kell majd megszületned.
Megfakult a tükörképem
Telesírtam a sorskönyvem
Vérrel írtam a betűket
Újra meg kell majd születnem.
13 hozzászólás
Fájó sorok
…különösen a befejezés!
A legjobbakat!
Szeretettel:salor
Kedves Sailor:
Igen…. kinek milyen tinta jutott… de már jobb.. szeretettel ölellek
Anikó
mindenkinek el kell számolnia előbb vagy utóbb, szeretettel
köszönöm szépen. puszi
Anikó
Kedves Anikó!
Mindenkinek számot kell adni, főleg önmagának az életéről. Azt, hogy újra születünk vagy nem, nem tudhatjuk.
Szeretettel olvastalak: Ica
Kedves Icus!
Mindig ez a legnehezebb. tanulni belőle… szeretettel ölellek
Anikó
Kedves Anikó!
Fájdalmasan szép vers.
Szerintem, még ne vess számot, hisz abba a könyvben olyan sok még az üres lap, sok szépet lehet még beleírni.
Üdv: harcsa
Kedves Harcsa!
Igen… köszönöm hogy nálam jártál.. puszim
Anikó
Ó!!! Kedves! Ha az a könyv üres,
Még bármi megtörténhet…
Ahogy te írni tudsz…
Félre a méla bút! 🙂 🙂
Szia kedves. lelkem másik fele…. … nehéz volt nagyon nehéz… de már jobb.. köszönöm szépe szeretettel ölellek
Anikó
Kedves!
Sírnak a sorok, éledj újra, mint minden tavasszal a százszorszép! Jobbakat kívánok! Üdv. Szilvi
Kedves Szilvi!
Igen újra ébredünk… és rájövünk milyen sokat is bírunk.
köszönöm a kommented
puszi
Anikó