Nap lepihent, este lett,
Hold örült a hegy felett.
Láttam folyót, réteket,
fák között a kék eget.
Fűbe lehemperedtem,
mély álomba merültem.
Hold ezüstje cseppre csepp,
szivárványszín folyó lett.
Hangtalan a víz suhan,
zongorán egy halk futam.
A folyó csak kanyarog,
innen messze csavarog.
Fond körbe e világot,
öntözz meg sok virágot.
Légy a Béke te magad!
…szivárványszín a hajad.
Patak is veled szalad…
benne Szeretet dagad.
Míg a földön körbe ér,
talán minden célt elér.
6 hozzászólás
Drága Ida !
Tényleg mintha egyre gondoltunk volna, gyönyörű lett a versed 🙂
Szeretettel ölellek: Zsu
Nyilvánvalóan valahol a végtelenben találkoztak a gondolataink…:)
Köszönöm szavaid, drága Zsu.
ölellek
Ida
Fontos nagyon a szeretet drága Ida.
Ezzel az eszközzel szép versed célt ért.
Szeretettel gratulálok: Ica
Köszönöm szépen, drága Ica!
Örülök kedves szavaidnak.
Szeretettel
Ida
Kedves Ida!
A végével kezdem, mert az utolsó benyomás és az van a legközelebb. Igazán remek a lezárás, annak is külön a 2 utolsó sora.
Lendületes az egész vers, és magas a tartalmi hozadéka. Egyszerű, tiszta képek. Semmi műanyag, vagy fennhéjázó blikkfang. Nagyon szeretem az ilyen könnyed, de velős írásokat. Gratulálok hozzá!
Szeretettel
Zoli
Köszönöm szépen Zoli!
Örülök, hogy bekukkantottál hozzám.
Szeretettel
Ida