Dübörgő egek, visszhangozó szirtek
vérüket ontják a Székely vitézek,
ősi földünket felszántja az ágyú,
azóta is búsan károg a varjú.
Szolgának születtünk saját hazánkban?
Meddig tartanak bennünket kordában?
Egymásnak ugrunk, nem vagyunk mi gyávák,
fölöttünk mégis aratják a pálmát!
Meddig rejtőzünk az ajtóink mögé?
Gyászos fellegek gyűlnek hazánk fölé!
Pénzszomjas ebeket hizlalunk a pártban,
Üres polcokat por lepi a spájzba!
3 hozzászólás
Gratulalok szep es igaz verset irtal!
Nagyon szép érzelmeket fogalmaztál meg őszinte lelkesedéssel, 5-öst érdemel! A vers azonban nem jó! -mint vers. Például: mióta is károg a varjú? Hogyan zajlik, mi is az a "pálma aratás"? (Úgy szoktuk használni, h: "mások viszik el a pálmát") "…hizlalunk a pártban/lepi a spájzba!" helyett: "lepi a spájzban!" Üdv: én
Köszönőm szépen a hozzászólásodat, és megpróbálom korrigálni a hibákat!
Üdv: szaty