A hajnalok egyre
deresebbek, –
oly lustán ébred
a világ.
Kósza csillagok
keringenek még
a világ felett,
árván búcsút
int a hold,
de azért lopva
vissza-vissza néz.
Már itt táncol az
ablak alatt
a tél-szagú szél,
lassan beszórja
fehér-arany porával
erdőket, bokrokat,
pirosló háztetőket.
Rőt vadak elbújnak
az erdők alján.
A hajnalok egyre
deresebben ébrednek.
Valahol harang kondul,
csendre inti a szelet…