Hólepte utakon lábatlankodó hollók
Zavarták meg az eltévedt gondolatok
Sokaságát, kik mentek, hisz hontalanok.
Semmi sincs. Ezért a bús komor Hold az úr
S kacag, ha eltűnik a végtelen azúr,
Ám ekkor dolgozik a névtelen halál
És pórázon húzza a végtelen talánt.
Hangosabb a csend mint a zaj. Nem is csoda,
Hisz egy halott sem zavarja meg soha
Temetői házában… Koporsó hegyek,
Kripta-illat terjeng körötte s köd lebeg.
– A vén csontról lóg le egy gyönge tölgyfaág,
Alatta gubbaszt egy halványló gyertyaláng,
Mely kicsiny fényt ad az aranyló betűknek
Kik régóta a halállal szembesülnek. –
Csak füst és szellem. Ez lenne őnagysága!
Régen megromlott már ama házassága
A magánnyal. Már csak némán szenved tőle,
Ha ihatna bármit is, whiskyt inna főleg.
Így teltek napjai. Telnek? Nem is tudom,
De egy napon, február tízen- vagy húszon-
Negyedikén két ember a kapualjban
Zárat törtek s beosontak rajta halkan.
Mit akarhattak a halottak óráján?
Talán ellopni egy-egy halott óráját?
Hát én azt neked biztosan meg nem mondom
De kapkodva ástak egy bizonyos ponton.
Koporsó tulajdonosát kiemelték,
Tettek-vettek majd szegényt visszatemették,
A krapekok sírcsöndben és hullaszagban
– Nem tudni mért – holt szívével elszaladtak.
8 hozzászólás
Versed tetszett. Jól megírt. Ám valahogy nem éreztem benne azt amit kategóriának jelöltél. Tévedésből, vagy csak én vagyok ilyen komor?
szeretettel-panka
Igazából nem tudtam választani a lehetséges típusok közül, egyik sem volt olyan igazán jó az elképzeléseimhez. De átnézem még egyszer, hátha csak elkerülte a figyelmemet.
Köszönöm, hogy szóltál.
üdvözlettel: bandrás
Nagyon jól sikerüt verset alkottál. Érdekes, nem mindennapi témát választottál. Elhiszem, hogy nehéz volt elhelyezni. Azonban semmiképpen nem jó a verses-mese.
Lehetne az elmélkedésbe tenni, vagy – s általában, ha nem találsz megfelelőt, inkább mindig az egyebekbe tegyed.
Én nem osztogatom a csillagokat, de a Tiéd megérdemli!
Szeretettel Kata
Kedves Kata!
Nagyon szépen köszönöm a tanácsaidat és a csillagjaidat!
Üdvözlettel: bandrás
Kedves Bandrás!
Nagyon divatosak ezek a horrorisztikus történetek mostanság. Se szeri se száma a temetői hangulatnak és a síron túli világnak. A te költeményed bár ebbe a kategóriába sorolandó mégis valahogy más. Egy szomorú mese egy halottról, akit még holtában is meggyaláznak. A "Halott menyasszony" c. Tim Burton féle filmre emlékeztet a hangulata, a képei, az érzés, amikor olvastam. Az egyik kedvenc filmem, attól függetlenül, hogy elvileg gyerekeknek szól. Érdekes költemény volt nem vitás, nem bántam meg, hogy nálad jártam. Üdv. Szilvi
Kedves Angyalka!
Köszönöm szépen hozzászólásodat, valamint örülök, hogy a versem kedvenc filmedet juttatta eszedbe. 🙂
Üdvözlettel: bandrás
Szép képek, hasonlatok vannak a kissé horrorisztikus versedben.
Gratulálok: oroszlán
Kedves oroszlán!
Köszönöm szépen dicsérő szavaidat! (:
üdvözlettel: bandrás