A szél és az óceán
duruzsol a csöndben,
hullámok táncolnak
a kéklő ég alatt.
A város hangja oly
távoli, olyan csöndes.
Olyan halk itt minden, –
ülök a homokon,
ragyog a végtelen. –
Egy édes dallamra
táncot jár egy fénylő
csillagbuborék…
Egyre hevesebb táncba
kezd, felszökell, ragyog,
szikrázik a végtelen.
2 hozzászólás
Szép, Eszter, gyönyörűen terjed ki, vesz fel hangulat-szálakat, épül. Tetszett.
aLéb
Kedves Eszter!
Egészen ott érzem magam a tengerparton… mondjuk Barcelonában 😀 Nagyon szép vers!
Szeretettel: Laguna