Ezer dolog egyszer használatos,
az olcsó nem jó csak, ha drága; nos:
kidobható, ha már haszontalan –
a csillogásnak mily nagy ára van…
Hitednek istene a pillanat;
virágod nárcisz, jóra nincs szavad.
Virulsz talán, miként az orgona,
s nem érdekel, ha nincsen otthona
szegénynek… Itt van már a Bábele
a szónak. Zűrzavarban vágsz bele
a holnapba, oh ember. Hát vigyázz!
Ne hidd, hogy el sosem esel, ha állsz…
Faragsz magadnak bálványt, díszeket,
kivész belőled minden tisztelet;
ma pénz az úr s a híres topmodell;
csak nézd: a pénz és hírnév hogy fogy el…
Végtelen immár a perspektíva:
lehetsz kokott akár vagy ócska díva;
lehetsz akárki, senki, hasztalan…
Goromba szónak mennyi haszna van.
Kereshetsz akár súlyos ezreket,
reménytelen világod eltemet.
Nincsen benne semmi halhatatlan.
S ha eljön a halál, majd riadtan
kiáltasz: ki tart meg, hát ennyi volt?
A ködben éjjeli bagoly rikolt;
kibélelt otthonod már nincs sehol –
kötéllel körbefon sötét seol…
6 hozzászólás
Hááát igen, ez is elég kemény! De nem biztos, hogy a próféta szavát meghallják a mai világban…Jól felépített vers, átjött a mondanivaló! Üdvözlettel: én
… mintha magam mondtam volna:)) Köszönöm!
Üdv: Klári
Tökéletes mondanivalód átjött…remek szóhasználatokkal.
Gratulálok: oroszlán
Köszönöm kedves oroszlán, örülök, hogy a mondanivaló eljutott hozzád.
Szeretettel: Klári
Nagyszerű vers, kedves Klára! 🙂 Kemény, odamondós, remek áthajló sorok, fantasztikus szóhasználatok. Tetszett nagyon! szeretettel: Andika
Köszönöm elismerő szavaidat kedves Andika:)))
Szeretettel: Klári