Tűznek varázsa
Gyertek ide magyarjaim,
A tűz köré üljetek le,
Révüljünk el méltósággal,
Emlékezzünk őseinkre!
Halld a tűznek pattogását,
Elvisz minket dicső múltba,
Lángnyelveknek ragyogása,
A régi fényét hozza vissza!
Útra kelünk éjszakában,
Holdvilágnak fénye ragyog,
Hosszú csillagúton járva,
Népem nélkül semmi vagyok!
Csillagút porából látom,
Pásztortűznek erős fényét,
Hosszú utat én nem bánom,
Őseink várnak az út végén!
Pásztortűznél üldögélnek,
Bölcs öregek tanácskoznak,
Világnak-világán élnek,
Én népemről tanakodnak.
Idősebbet megszólítom.
Mi hír járja bátyám-uram?
Szól az öreg szelíd hangon.
Isten hozott édes fiam!
Az a hír járja édes fiam,
Fogyóban van már a magyar,
Nehéz kő nyomja szívem,
Haza viszem a hírt hamar.
Csillagúton hazafelé,
Ránézek én a világra,
Holdvilágnak fénye mellett,
Csillagporral világítva.
Fényes az ég országútja,
Hazafele viszi lelkem,
Csillagösvényem mutatja,
Merre menjek, meneteljek.
Haza ért a testem foglya,
Tűznek hallom pattogását,
Magyarokat összefogja,
Tiszteld tűznek a varázsát!
2005. 07. 30.
1 hozzászólás
Szia! Elolvastam pár versed, és bár távol áll tőlem a világod, ez a vers megfogott, szinte hallom a dallamot. Egy Szörényi rockoperában simán el tudnám képzelni.
Üdv, Poppy