Születésemkor megtanultam
Újrakezdeni,
Mindig, újra és újra…
Véres térddel lépkedni tovább,
Csiholni tüzet, ha lankad a láng,
Rőzse nélkül kovászt érlelve
Apró napokat váltani ünnepre.
Megélni kínzó veszteséget,
Életet adni minden percnek,
S mint a Nap, ha elmúlt nyugovója,
Újrakezdeni mindig, újra és újra.
4 hozzászólás
Szép a versed, Katalin!, de azt nem értem, miért tetted a cikkek közé!
Szia: Kata
Elnézést kérek a névcseréért, de ez előtt nála voltam.
Szia, Virágének!
A "Rőzse nélkül kovászt érlelve" egy kicsit zavar ugyan, de egyébként tetszik.
Grat. a.
Kedves virágének!
Gyönyörű a versed és nagyon igaz! S még számtalanszor fog kelleni újrakezdeni…, de így van rendjén, azt hiszem.
gratulálok, üdv: én.