Fogorvoshoz ment a kígyó,
méregfoga úgy nyilallt;
földön csúszott fájdalmában,
Boa doktor rárivallt:
annyi zaftos zsákmány után
fogat mosni nem tudott?
Mese nincsen, ki kell húzni –
s hiába is húzódott
székében a kígyó hátra,
ijedtében száját tátva;
egy rántásnál több se kellett,
szégyen szemre fogatlan lett!
Lőttek így a vadászatnak,
új hobbi kell ezután! –
kesergett a csúszómászó,
míg aztán egy délután
éles füle el nem kapta
cifra táncnak ritmusát –
benne látta víg jövőjét,
s nem siratta fogsorát;
eljárni bár – lábak híján –
nem esett az ínyére,
pályázott a ritmust rázó
csörgőkígyó címére;
muzikális alkatával
el is nyerte íziben –
tánckarának fürge lépte
senkit nem hagy hidegen!
4 hozzászólás
Aranyos gyerekverset írtál. Ki gondolná, hogy még a kígyókról is lehet ilyen szépet alkotni?
Neked sikerült.
Kata
Szia Kalina!
Ez a második legjobb mese amit olvastam. Elgondolkodtató. Nekem több, mint egy egyszerű mese.
Ági
Kedves Kalina!
Gratulálok nagyszerű versedhez.
Szeretettel: oroszlán
Kedves Kalina! Átsejlikk benne némi kis irónia, valami mi más mint egy mesében. Igazán tetsző. Szeretettel. Éva