Mért ez a tűz, ami hajt előre,
és az a fény, ami mossa tested,
hol van a ház, ahol álomarcod
festeti ráncait, elfeledted?
Merre az út, ami lépteidre
összemosódva a környezettel
semmibe fut, vagy az észrevétlen
égbefutó sugarakba vész el?
Mondd, hol az álom, amelyben én, ha
holtan is rendre, de visszatértem,
és hol a fájdalom ujjsebemre;
fájnia kellene, mégsem érzem…
6 hozzászólás
Érdekes! Figyelemre méltó hogy több stílussal próbálkozol.Grt.Z
Tetszik a versed, elgondolkodtatóak a kérdéseid.
Szeretettel: Rozália
Tetszetős vers, további jó kísérletezést kívánok!
Üdv.:Tamás
Nem ismerem ezt a műfajt, mindenesetre érdekes, annak ellenére, hogy a második szakaszban nem érzem igazinak a rímpárt. A harmadik versszak viszont lenyűgözött 🙂
Hanga
Kedves Tamás!
A műfajt nem ismerem, de a vers maga lenyűgöző, engem nagyon megtalált.
Gratulálok, remélem sokat "kísérletezel" még 🙂
Jodie
Kedves Tamás
Gratulálok a versedhez. Minden elismerésem annak aki időmértékes verssel próbálkozik.
Szeretettel. Ágnes