Ha vörös rózsa lehetnék
Vérzőn vörös bársonyos
Finom ujjaiddal szakíthatnál
Ajkadon mosoly csilingelne
Ha boldog lenne kinek adnál
Ó ha csillag lehetnék
Távolin szikrázó apró fényforrás
Homlokod csókolnám éjente
S hogy bele ne haljak rideg szerelmembe
Nővérem vigyázna ránk a Hold
Ha titkon surranó patak volnék
Szomjad olthatnám hűsen
Ajkadhoz emelnél
S hullámaim beleremegnének a csókba
7 hozzászólás
Szép, nagyon átérezhető vers, nagyon tetszett. Sokat kihoztál az alapgondolatból, végig, kiválóan, nagyon tetszett.
aLéb
Kedves Shepherd!
Szépek a képeid, árad belőlük a szerelem:)
Üdv: Borostyán
pedig csak elképzelt szerelemről szól, nem volt valóságos.
örülök, hogy ilyen hatást tett rád.
kedves borostyán…
(lsd. egyel lejjebb vagy leljebb??)
Csodálatos versedhez gratulálok!:)
nagyon köszönöm mindnyájatoknak az hozzászólást!
Kedves C.E.S.!
Nagyon szép képekkel írtad meg vágyadat! Jó volt olvasni!!!
Szeretettel: Falevél