Bűnös nappalok éjszakákat írnak,
hajnalok hasítják sajgó sejtjeim –
valódi végtelen. Álmokat sír ma
általa végzetem, ne hagyj odakinn.
Csak énekelj nekem, dalodba dúdold
ha mindened veszett, s én megtalálom,
ámde látom, elszakad gyenge húrod.
Eltiport az élet, ne hívd halálom.
Ezer sebemtől sajog itt a tűzben,
égető e kín a fagy zsarátnokán…
fotók mosódnak, exponálom ébren,
látható a kép, mi fantomom talán.
Hogy néha könnyezem, azt sejtheted,
minden árva cseppre zár a végtelen.
31 hozzászólás
Gyönyörű vers, emésztgetem még, úgyhogy később majd visszatérek. 🙂
Szia Csaba! 🙂
Nagyon köszönöm, s a zenét is ajánlom, amit a megjegyzésben mellékeltem, mert rajtam akkorát ütött, hogy megszólaltam önmagamnak. 🙂
Érdemes meghallgatni, bár nem újkeletű, egészen biztosan közismert. Nekem is az volt jó ideje, most mégis másként szól.
Kedves tőled, hogy benéztél hozzám! 🙂 Ezt is köszönöm! 🙂
Szeretettel: Kankalin
Kedves Kankalin!
Szép és fájdalommal teli ez a vers.
Nagyon tetszett a ritmusa, olvastam többször is.
Üdv.:
Daniella
Szia Daniella! 🙂
Nagyon köszönök mindent, amit ide írtál! 🙂
Örülök, hogy tetszett! 🙂
Szeretettel: Kankalin
A fájdalom, az emlék úgy érezzük végtelen. A jelen mosolya eltörli az arcunkról a könnycseppeket.
Gyönyörű szonettet írtál ismét!
Gratula!
Barátsággal:Zsolt
Szia Fél-X! 🙂
Örülök, hogy szonettnek minősítetted a verset, nagyon köszönöm! 🙂
Szeretettel: Kankalin
Kedves Kankalin!
Van olyan szomorúság, bánat amely sosem múlik. Még ha vannak pillanatok amikor nem gondolunk rá, akkor is vissza-visszatér. Szép versed megérintett.
szeretettel-panka
Szia Panka! 🙂
Örülök, hogy tetszett a vers, de elgondolkodtam szomorúságán. Szerintem nem az, csak elméláztam. 🙂
Köszi az észrevételt, újra elolvasom kívülállóként. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Drága Kankalin!
Megint gyönyörűségeset alkottál. Önmagában is nagyon megérint, de a zenével való párosítás megint tökéletesre sikeredett. A végtelen igen, akár csak az idő hatalommal bír. Néha "mentsvár", néha falakat emel elénk, s érzéseink elé, melyeket a szív titkos kis kertje őriz…
Levélben hagyok neked egy aprócska verset, meseszép zenével. Hiszem, hogy érteni, tudni fogod, miért épp ezt, s miért épp neked.
Szeretettel R.
Szia Rita! 🙂
A zene hozta ki belőlem ezt a verset, persze más is. Mondjuk a "Világ Közepe". Lesz még ilyen, mert hatalmas hiányosságom, hogy ha valamit elkezdek hallgatni, az nálam egész napra szól, ébredéstől elalvásig. Hűséges vagyok a "REM"-hez is. 🙂 Minden napra egy zene. 🙂
Érdekes, hogy a falat említetted. Nem te vagy az első. Azt hiszem, komolyan el kell gondolkodnom egy esetleges faltörésen. 🙂 Meg kell néznem, mi van mögötte. 🙂
A verset köszönöm, gyönyörű! 🙂 Azt is köszönöm, hogy mindig benézel hozzám! 🙂
Szeretettel: Kankalin
Ejnye-bejnye… nem köszönni, írni:))))
Nos, úgy tűnik, akkor a "falakban" csak van valami, ha már többen látjuk őket. Igen, törd át őket, nem fogsz, nem fogunk csalódni… tudom jól:)))
Szeretettel ölellek R.
Kedves Kankalin!
Húúúúú,de szomorú! Fájdalmasan az!!!!
Szeretettel:Marietta
Szia Marietta! 🙂
Lehet, hogy az. Attól függ, honnan nézzük. Mindennek ára van:) Annyit kaptam, hogy megfizethetetlen…
Köszönöm jelenléted, jól jött! 🙂
Szeretettel: Kankalin
Kedves Kankalin, nagyon szép a versed!
Gratulálok, Judit
Szia Judit! 🙂
Örülök, hogy tetszett! Akinek szántam, többet is érdemel, sokkal többet. 🙂
Köszönöm!
Szeretettel: Kankalin
Szia Kankalin!
Többször olvastam a versed.Nem jutok szóhoz.Nagyon szép vers.Gratulálok!
Szeretettel:Ági
Szia Ági! 🙂
Nagyon kedves tőled, hogy így gondolod! Köszönöm! 🙂
Szeretettel: Kankalin
Kedves Kankalin! 🙂
A dal kellett ahhoz, míg hallgattam, hogy értsem valamelyest a sorokat.
Mindenki sebez, és mindenki sebezhető, olyan végtelenül érzékeny. Nem csupán azért, mert sért az élet, karcolnak az érzések, de ezer meg ezer éteri rezgés hív, ölel körbe, miről nem tudod, de az idegszálaiddal érzékeled, a tieid, vagy épp neked szólnak. S te mit küldesz? A gondolataidat, az álmaidat, a szavakat, mégha suttogod, mégha leírod, akkor is.
Valamennyi belülről áradó gondolatodat kicsit a kezedben szorongatod, s míg írsz, lassan kinyílik, hogy valamennyi óvott, ápolt szó az olvasóé lehessen.
Szeretettel: Val'
Szia Val! 🙂
A dal valóban fontos. Nem fordítás amit írtam, erre magad is rájöttél. Egészen más. A zene munkálódása a lelkemben úgy, hogy felszínre hoz rejtett dolgokat is. Néha úgy érzem, nem kellene zenét hallgatnom, de nem tudom megállni. 🙂
A továbbiakban is fogok, szerintem szakad ki belőlem még sok hasonló dolog, ami másként sose törne felszínre.
Örülök, hogy tetszett, köszönöm, hogy megint velem voltál! 🙂
Szeretettel: Kankalin
Szia Kankalin! 🙂
Szép a versed, az alliterációk is.
Szeretettel
Emese
Szia Emese! 🙂
Köszönöm, örülök, hogy tetszett!
Szeretettel: Kankalin
Szia!
Szenvedély hatja át versedet, az egész egy hatalmas lángolás. Megragadott.
Szeretettel: Eszti
Szia Eszti! 🙂
Köszönöm, örülök, hogy tetszett! 🙂
Szeretettel: Kankalin
Szia, kedves Kankalin!
Valahogy én is szonettközelinek találom. Ahogyan olvasni kezdtem, mindjárt ez jutott eszmbe.
Még ha végigvonul rajta némi szomorúság és fájdalom, akkor is szívfájdítóan gyönyörű.
Ezért érdemes volt nekem most ide belépnem.
Most is szeretettel: Kata
Szia Kata! 🙂
A fenti vers valóban szonett, csak shakespeare-i forma szerint született. 🙂 Ezt is élvezetes alakítgatni. Örülök, hogy tetszett, nagyon köszönöm! 🙂
Szeretettel: Kankalin
Szia!
Nekem a az utolsó két sor tetszett a legjobban, igazán szép befejezés!
Szia! 🙂
Köszönöm, nagyon kedves tőled! Örülök, hogy tetszett!
Szeretettel: Kankalin
Kedves Kankalin!
Fájdalommal átszőtt szonettedet gyönyörű szavakkal, gondolatokkal alkottad meg.
Örülök, hogy "nálad" jártam és elolvashattam.
Szeretettel: Zsóka
Szia Zsóka! 🙂
Nagyon köszönöm, hogy nálam jártál! Örülök, hogy tetszett! 🙂
Szeretettel: Kankalin
Örülök, hogy olvashattam….
Zoltán, megtisztelő, hogy elolvastad.
Köszönöm. 🙂
Szeretettel: Kankalin