Nos, jó utat!
Hisz elmész innen messzire.
De várj egy percet, ne rohanj!
Nem kell sietned ennyire.
Minden rendben? Eltettél mindent?
Tudást, értelmet, fantáziát?
Nem tudom mit vár, mit kér tőled,
A rajtunk kívüli nagyvilág.
Látom, hogy várod, látom, hogy készülsz,
Hiszen felvetted szép ruhád,
A tükörben talán hosszan nézted,
Megfelelő- e a frizurád…
Minden rendben, kész vagy az útra.
Válladon díszes tarisznya lóg.
Mégis aggódom (csak egy cseppet)
Elég lesz az útravalód?
Kaptál sok mindent, amire szükség lesz,
Betűket, számokat, képleteket,
Tartást, hitet, bátorságot,
S remélem vidám perceket…
Ha valami mégis kimaradt volna,
Ha valami hiányzik, pótolhatod,
Csak gyermeki éned nehogy itt hagyd,
Mert pótolhatatlan útravalód.
Ja, csomagolj humort és tréfát,
Mi ezer bajon átsegít…
Most egy picit elgondoltam;
Milyen lesz az, ha már nem vagy itt?
Ne húzzuk tovább a búcsúzást,
Elköszönök én, s az iskola,
Már hozom is a kapu kulcsát…
Hát… Isten veled cimbora!”
17 hozzászólás
Ó igen! Sokan mostanában léptek ki a nagybetűs életbe! Érettségi, ballagás! De szép is volt a magunké!
Köszönöm, hogy visszavarázsoltad a hangulatát annak a múltbéli eseménynek!
Versedben ott van minden, amit ilyenkor az aggódó szülők gondolnak. Remekül hozod összefüggésbe a pillanatnyi dolgokat a hosszabb távra szólókkal.
"Megfelelő- e a frizurád" – "Elég lesz az útravalód?"
Gratulálok!
Artút, köszönöm, hogy olvastad! 🙂
Gy.
Remek ünnepi, ballagóvers, nagyon tetszett, minden lényeges benne van, és kellően finom, csendes, de mégis fiatalos…!
Gratulálok!
Kedves Gyömbér!
Versedben minden fontos benne van, ami egy ballagáson, búcsúzáskor fontos. Hangulata ünnepélyes, meghitt, féltő és megható. Gratulálok hozzá!
Szeretettel: Zsóka
Ez nagyon szépre sikeredett! A diákjaid gondolom kellőképpen meghatódtak, mint ahogy én is, itt a túlvégen, pedig csak egy emlék idéződött fel.
Versed kapcsán eszembe jutott, hogy nem gondoltam akkor, hogy a tanáraink "ennyire" szeretnek bennünket, pedig bizonyára így volt.
Már hiányoztak nekem ezek a "gyömbéres" sorok.Mit mondjak :tzetszett:Grt:Z
Kedves Gyömbér!
Meghatódva olvastam soraid, úgy írtad olyan szeretettel, hogy olyan érzés volt bennem, mintha saját gyermekednek szólt volna. Aztán a végén olvastam a megjegyzést, és tudod, most örül a lelkem, hiszen sok olyan tanárnőt ismerek és szeretek, akik minden gyermeket, köztük engem is a szívükbe zártak. Szerintem a ballagó diákjaidnak a legtöbbet adtad, szeretetedet, ami nem tananyag és sosem felejthető, és maradandó marad!
Gratulálok versedhez!
szeretettel-panka
Már az első sorban érzek, egy meghatódottságot, amely végig érződik a versben. A szeretetet, a Belőled áradó érzést, mely felfedi a hiány érzetét. A végén a búcsú gyorsasága jelzi, most siess, mert sírni fogok. Gratulálok írásodhoz!
Szeretettel:Selanne
Szia Gyömbér! Ide csöpög ki elém a szíved a soraid közül, én meg csak olvasom, mintha fele annyi idős lennék, mint valójában, és nekem írta volna a szeretett tanárom, és mosolygok és sírok, mert nagyszerű ember vagy, szerencsés diákokkal 🙂
Hanga
Szia Gyömbér! 🙂
Olyan jó ezt olvasni! 🙂 Minden benne van, amit egy elvetemülten elhivatott megoszthat a diákjaival az utolsó pillanatokban. Amikor véget ér valami, s amikor jön az új kezdet, amit tanárként nehezen élünk, talán fel se foghatunk, de azok a szép pillanatok mindig jelen vannak, amitől hivatás lesz örökké ez a pálya.
Örülök, hogy ezt leírtad, előre jelzem, hogy talán kölcsönbe kérem tőled júniusban, mert én is búcsúzom azoktól, akikkel annyi évet töltöttem, s akik jó ideje bearanyozzák az életem. 🙂
Jó volt szembesülni azzal, hogy vannak még igaz, lágyszívű pedagógusok. 🙂
Szeretettel: Kankalin
A „pótolhatod” és a „pótolhatatlan” szavaidat ízlelgetem. Közelségük miatt, lehet, hogy az egyiket lecserélném.
Idézőjellel zárod a versed, nem tudom, miért.
Nem tudtam, hogy tanítasz. Lassan négy éve, hogy olvaslak, és nekem egyre titokzatosabbá, megfejthetetlenebbé és figyelemreméltóbbá válsz.
Minden sorodból nyugalom, csendes, szemérmesen titkolt szeretet, emberség árad. Nem is jó szó az árad. Csak megcsillannak a szavaid között, mint jéghegyek csúcsai, csak sejtetik a felületes szemlélőnek láthatatlant…
Hálás vagyok Napvilág, a Gyömbérekért.
Szia antonius!
Sz a helyzet, hogy lemaradt a zárójel eleje. Az utolsó sor egy ballagási dalból származik. (Félig-meddig, mert ott úgy van, hogy "Isten veletek cimborák.")
Köszönöm, amit írtál! 🙂
Gy.
Nagyon megható, visszaröpíti az embert a régi időkbe, ugyanakkor mint ballagó / búcsúzó-vers is kiemelkedik a hasonlók közül színvonalával, mind szerkezetben, mind ritmusban, rímekben, a sallangmentes, de mégis szívhez-szóló megfogalmazásban. Azt hiszem, hamarosan "népköltés" lesz, és boldog-boldogtalan fogja szavalni az iskolákban, sok-sok nemzedék búcsúzóinak. 🙂
Üdv,
Poppy
Minden hozzászólást köszönök! Neked is kedves Poppy! 🙂
Gy.
Csodás, megható szavak! Szép régi emlékeket idéztél meg velük. Nem lehet unalmas a tanítványodnak lenni!
üdv
leslie
Kedves leslie, köszönöm szavaid! 🙂
Gy.
Olyan simán, közérthetően és érezhetően jönnek a mondatok,mintha a szomjamat oltanám.
Elismerésem!
ruca